Tudják már, hogy miért köszöntötték egymást úgy a bányászok, hogy Jó szerencsét és a legfiatalabb, alig nyolc éves is hibátlanul mondja el sorról sorra a Bányászhimnuszt. Ezt tanulták a Csingervölgyért Egyesület által tizedik alkalommal megszervezett bányász hagyományőrző táborban a gyerekek az együtt töltött öt nap alatt.
A húsz résztvevő már tisztában van azzal, hogy a bányásztársadalom összetartó volt akkor, amikor minden nap leszálltak a mélybe, hogy kitermeljék az ipar működéséhez szükséges és az iskolák, kórházak, otthonok melegét adó szenet. Ez az összetartás ma is él bennük, függetlenül attól, hogy Ajkán az utolsó bánya is több, mint egy évtizede bezárt. Lent, a mélyben ezer veszélynek kitéve nem volt helye a veszekedésnek, a kitaszításnak. Mindenki egyformán fontos volt. Társak voltak jóban, rosszban. Összetartottak. Erre az összefogásra ma is szükség van.
A táborozó általános iskolások is megtapasztalhatták annak értékét. Az öt napot a bányász hagyományőrző egyesület tagjai összefogással bonyolították le. A tagok vállalták a felügyeletet, a programokon segítést, a vendéglátást. A gyerekek pedig a közös élmények hatására barátokká váltak. Többségük már korábban ismerte egymást, de volt, aki most vett részt először a vakációs foglalkozáson. A táborba az egyesületi tagok bányászat iránt érdeklődő hozzátartozói, a rendezvényeken rendszeresen részt vevő gyerekek és a Borbála napi rajzpályázat általános iskolás korú egyéni díjazottjai kaptak meghívást.
Az első nap Csingerrel, a hagyományokkal való ismerkedéssel telt. A csapat tagjai megtekintették a közösségi ház mögötti emlékparkot, a mozdonyt, amely hosszú ideig szállította a szenet. Megtudták, hogy a kápolna szintén közösségi összefogással készült el és minden nap délután kettő órakor a Bányászhimnusz szólal meg a harangjátékban. Molnár Gábor író szintén kötődik a városrészhez, a sírja is az ottani temetőben van, a térségben élők egyik kedvenc kirándulóhelyét, a Parkerdőt is Molnár Gáborról nevezték el.
Második nap délelőtt a szomszédos településrész, a mezőgazdaságáról ismert Bódé volt az úti cél. A gyerekek megtekintették a helytörténeti gyűjteményt, ahol egykori bányász felszerelést, munkaruhát, fotókat is láttak és megtudták, hogyan éltek az emberek sok évtizeddel ezelőtt. A helytörténeti kiállításon Horváth Károly, a Bódéért Hagyományőrző Egyesület elnöke beszélt a Bóday családról, kiemelten Bóday Gáborról, aki a bányászatban meghatározó szerepet játszott.
Szimeiszter Imréné, a Nosztalgia Nyugdíjas Klub vezetője a Bolgárkertben elmondta a fiataloknak, hogy egykor bolgár kertészek termeltek messze földön híres gyümölcsöt és zöldséget. A Bolgárkert elnevezés rájuk utal. A kert, amelyet Ajka Város Önkormányzata hozott létre és adott használatra az igénylőknek, nem csupán a termelésről, hanem a közösségépítésről, egymás segítéséről és a hátrányos helyzetűek integrálásáról is szól. A nyugdíjasok hetente többször kimennek, locsolnak, kapálnak. Megszervezik, hogy kire mikor kerül sor. Találkoznak a többi termelővel, segítenek egymásnak, megosztják tapasztalataikat.
A második nap délutánja dalolással telt a táborban. Németh Noémi látogatott el a táborozókhoz, hogy közös éneklésre hívja őket.
Szerdán kézműves délelőtt, majd bemutatóval egybekötött rendőrségi előadás volt a program. A gyerekeket a rendőrség által használt eszközök érdekelték leginkább és izgatottan tekintettek be a rendőrautó belsejébe. Megtudták többek között, hogy mit kell megnyomni ahhoz, hogy megszólaljon a sziréna. Csütörtökön egész nap kirándultak. Minden évben más az úti cél. Az idén Nagyvázsonyt választották a szervezők. A gyerekeknek feledhetetlen élmény marad a postamúzeum, ugyanis a fiatalabbak még azt a szót sem hallották, hogy távirat, ott pedig írhattak is azt. A papírt letépték, majd a múzeum bélyegzőjével ellátva hazavihették. Ugyancsak sokat kérdeztek a telefonközpont működéséről. A várban a lovagi tornán több fiút apróddá ütöttek. Hazafelé Úrkúton megtekintették a helytörténeti és bányászati gyűjteményt. A kiállításon a régi játékok és taneszközök kötötték le a figyelmüket, majd a térségben bányászott szénfajtákról, a bányászok életéről hallottak tájékoztatót. A táborozókat felkereste Dorner László önkormányzati képviselő is, aki dinnyével és jégkrémmel ajándékozta meg a csapatot.
Az utolsó napon a parkerdőben akadályversenyen adtak számot a hét folyamán megszerzett ismereteikről. A feladatok között képkirakás, daléneklés, nyelvtörők, közmondások szerepeltek. Miután mind a három csapat végzett a nyolc állomáson, felkeresték a bányászati múzeumot, ahol Tóth István munkatárs beszélt az udvaron látható eszközökről, majd a kiállításokat is bemutatta. Délután két órakor meghallgatták a kápolnában a Bányászhimnusz harangjátékot. Utána pedig Gerencsér Hilda beszélt a kápolna építésének történetéről.
A táborzárón minden gyereket tortával és jégkrémmel kínáltak. A harmadszor táborozó leendő ötödik osztályos Tóth Virág kérdésünkre elmondta, hogy a kirándulás marad számára a legemlékezetesebb és nagyon jól érezte magát. Sokat tanult, játszott, sportolt azokkal a gyerekekkel, akiket az egyesület rendezvényeiről már ismert. Patasics Dóra, aki ötödször táborozott, elmondta, hogy nagyon várta ezt a hetet. Dédszülei is a bányában dolgoztak, ezért is érdekli őt az, hogy hogyan éltek, milyen munkát végeztek a föld mélyén.
Leave a Reply