Kiismerhetetlen személyiség, vagy nagy játékos? Talán mindkettő. A nők mindenesetre elolvadnak tőle. A kutyájáról nem is beszélve, hiszen az eb igazi csajmágnes és szívrabló. Lakatos Levente, napjaink egyik legnépszerűbb romantikus-krimiírója látogatott Ajkára a közelmúltban, hogy itt is elkápráztassa a kizárólag nőneműekből álló közönségét. Lapunk az író-olvasó találkozó után csípte el egy interjúra. Szó esett gyógyszerfüggőségről, tükörről és politikáról is a kulisszák mögött.
Levente vicces, de eleinte kicsit nehezen megnyíló, mégis rendkívül intelligens figurát mutatott önmagából az ajkai közönségnek, aki bármelyik pillanatban odabökni is képes. Ha kellett cuki volt, majd kissé cukkolós. Mintha egy igazi kaméleon játszott volna a szemünk előtt. Egy bűvész, aki a láthatatlan kalapból mindig a legmegfelelőbb kelléket (ez esetben szerepet) húzza elő, hogy levegye a lábáról az olvasókat. Bevallom sikerrel járt. Beszélgetőtársát, Petró Dorottyát egy kicsit zavarba hozta, de ez velem sem volt másként az előadás után.
Egészséges izgalom az kell, de az író még így is meglepett. Eltűnt a korábbi sok színt villantott karakter, helyette teljesen új személyiség ült velem szemben. Lábánál Tomo, a kutyája tekergette a szék köré a pórázat, amúgy csend volt. Levente várt és figyelt (talán belém is látott?), innen jutottunk el egészen a botrányokig.
Sok mindent elárultál magadról az író-olvasó találkozón. Kiemelted, hogy nem vagy modell, pedig mi lányok úgy (is) tekintettünk rád. Mesélj akkor az írásról, a műsorvezetésről és a szerkesztői munkádról. Hogyan fér meg ennyi szerep az életedben?
– Nem vagyok modell, műsorvezető és szerkesztő sem. Van egy Youtube csatornám ahova videókat készítek és szerkesztek, de ez nem televíziózás. A modellkedés pedig lényegében egy gyakorlat volt csupán az iskolához, ugyanis színészetet tanultam drámatagozaton. Ahhoz a pályához jó lehetőségnek tartottam, hogy reklámfilmekben szerepelek és fotózásokon veszek részt, na meg persze a gátláslevetkőzés miatt sem ártott. Sosem jártam kifutókon, vagy dubajozni, csak fotózásokon, ahol profi képek készültek rólam. Most is készülnek, de már teljesen más szándékkal, mint korábban.
Na igen. A regényeid elsősorban nőket és lányokat érnek el a témájukból fakadóan. 2010-ben a Barbibébi című kötettel robbantál be a magyar köztudatba. Azóta szárnyalsz, már kétszeres Aranykönyv díjas szerző vagy. Mi a titkod?
– Lehet, hogy most szárnyalok a te szavaiddal élve, de ez egyébként nem volt mindig így. A Barbibébi nagyon megosztó könyvként jelent meg, sokan negatív véleménnyel voltak róla. Utána a LoveClub című második könyvem gyakorlatilag megbukott a megjelenésnél, mert senki nem volt rá kíváncsi. Míg a Barbibébi egy tiniregényszerű valamiként élt a köztudatban, addig a LoveClub egy sötét hangulatú véres krimi, thriller lett. Igazából a sikert a Bomlás című regényem hozta meg, amivel Aranykönyv díjat is nyertem a megjelenés utáni évben. Na onnantól kezdve épül a karrierem. Titkom lényegében nincs, azt írom, amit jónak gondolok, és ami bennem van. Nem alkuszom meg, vagy kötök üzletet senkivel, hogy más fele vigye az utam.
Azért ez érezhető, hogy nem kötsz üzletet senkivel. A regényeid szókimondóak és egyfajta erőteljes társadalomkritikát is megfogalmaznak. Miért van szükség manapság arra, hogy szexről, drogokról, brutalitást nem mellőző erőszakról olvassunk, illetve a lélekben lejátszódó drámák kivetüljenek?
– Ne csupaszítsd le ennyire ezeket az erőszakos dolgokat, mert nem ez a lényege a regényeimnek. Igaz a LoveClubban bőven akadnak erőszakos jelenetek, de egy sorozatgyilkos memoárja az nem lehet rózsaszín lányregény. Én úgy tekintek rá, mintha egy Gyilkos elmék epizód elevenedne meg benne. A Bomlás is valamennyire erőszakos, de ott meg pont arról van szó, hogy hogyan tudja megtörni egy férfi egy nő lelkét és hogyan alkuszik meg a nő pont azért, mert a férfi hatása alá került. Az Aktusban a pszichológia és a krimiszál keveredik, míg a Szeress jobban egy new adult, romantikus regény. A Szigor sorozat pedig klasszikus romantikus regény új köntösben.
Több könyvedben is szó van függőségekről. Elég realisztikusan ábrázolod a következményeket. Van ennek ahhoz köze, hogy a drogprevenció egyik hazai éllovasa vagy?
– Az túlzás, hogy vagyok. Foglalkoztam ezzel is, de az emberek választásait nem lehet befolyásolni. Ha valaki szeretne droghoz nyúlni, vagy avval szórakozni, esetleg lazítani én nem tudom azt mondani neki, hogy ne tedd! A könyveim révén azt tudom megmutatni, hogy mi lesz belőled, ha ezt megteszed. Ha ez hatásos, akkor hatásos, ha nem, akkor nem. Ez ennyire egyszerű az én felfogásomban. Nem tudom, hogy egy gyógyszerfüggő olvas-e például regényeket, vagy ő a saját démonjaival van elfoglalva.
Görbe tükröt tartasz a társadalomnak vagy sem?
– Nem gondolom, hogy én görbe tükröt tartanék valakinek is. Nem is célom. Nincs ilyen indíttatásom, hogy tanítsak a regényeimmel vagy, hogy valakinek befolyásoljam a fejlődését. Szórakoztatni szeretnék velük.
A pimaszság nemcsak a könyveidből sugárzik, hanem belőled is. Miért van az, hogy minden szereplőd és történeted egy kicsit deviáns?
– Mert az életben is egy kicsit deviánsak az emberek. Mindenkinek van valami kattanása, teljesen unalmas személyiség nem létezik. Ki akarna olvasni minden téren pozitív szereplőkről? Senki. Egy sima tükröt mutatok visszatérve az előző kérdésre, amivel az ember bizonyos élethelyzetekben szembetalálja magát.
Oké, hiszek neked. Együtt élsz a szereplőiddel. Van olyan karakter, akin sokat gondolkodtál? Felmerült esetleg már alkotói válság az életedben?
– Minden szereplőről sokat gondolkodom, hiszen egy regénnyi időt töltünk együtt, sőt van, akivel többet is. Alkotói válságom sohasem volt, de nem is hiszek a múzsa csókjában meg az ihletben, azok szerintem az unalomnak a szinonimái. Az én fejemben legalábbis. Valójában mindig van valami, amin ötletek, a baj inkább az, hogy nincs elég időm mindent megvalósítani, amit kitaláltam, tehát a fordítottjával küzdök.
Ezek szerint akkor brainstormingból nincs hiány. Hogy éled meg, hogy már nemcsak könyvíró vagy, hanem Lakatos Levente, mint brand jelensz meg a piacon? Megéri ma Magyarországon írónak lenni?
– Nem mindenkinek éri meg. Nagyon sok munka van abban, hogy az ember népszerű és keresett író legyen, ha az anyagi oldalát nézzük. Nyilván sok szerzőnek csak az a fontos, hogy olvassák a regényeit, de mivel szeretetből nem lehet kenyeret venni a boltban, ezért a pénz is közrejátszik a dologban. Sok energia kell, hogy kivirágozhasson egy ilyen „vállalkozás”, ugyanis nem elég könyvet írni, időt kell szánni a marketing részére is, amiből a szerzői márka kiépítése mellett az olvasótoborzás és a vásárlásra ösztönzés sem hiányozhat.
Szerintem te ezt a feladatot elég racionálisan megoldottad..
– Nem volt más lehetőségem, mivel az országos média nem igazán foglalkozik írókkal. Nem mehetek be reggel úgy egy stúdióba, hogy új könyvem jelent meg. Nem tudok bemutatni semmit, míg egy énekes fel tud lépni az új dalával. A szerző nem énekelheti el a regényének a tartalmát, úgyhogy nem annyira látványos és szórakoztató ez a műfaj. Kicsit nehézkes az írók élete, de ezért jó, hogy van social media, ahol meg tudjuk mutatni magunkat. Az interneten felépíthetünk egy olyan felületet, ami már kihasználható, ha új kötet jelenik meg.
Említetted az olvasó találkozón, hogy foglalkoztat a politika, a titkok és a botrányok. Mennyire mélyedsz bele a témába?
– A politika magában nem érdekel, mint ahogy az sem milyen törvények születnek. Engem a politikai kommunikáció mozgat. Az, hogy hogyan mismásolnak el dolgokat, vagy hogyan tálalnak történéseket egészen máshogy, mint a valóság. Ez nagyon érdekel, de ennek köze van a régi munkámhoz (újságírás) és a karakterépítéshez is a könyveimben. Követem az aktuálpolitikát, elég sok tartalmat fogyasztok a témával kapcsolatban hírportálokról és tv-műsorokból egyaránt, de amúgy nem politizálok, és nem teszem le a voksomat egyik párt mellett sem. Pedig az irodalom politikai tér, sok író fejti ki az álláspontját, de én nem akarok téríteni, nekem a fő szempont az, hogy szórakoztassak.
Leave a Reply