Talán sokaknak hihetetlenül hangzik, de idestova már húsz éve jár “haza” koncertezni Rákász Gergely, a virtuóz orgonaművész Ajkára. Programját időről-időre megújítva járja az országot, sikert-sikerre halmozva. Ezúttal a Lords of the Organ II. volt műsoron, a mintegy száztagú értő hallgatóság előtt.
Ahogyan a program címe is jelzi, előző műsorának folytatásaként tovább sorolta a zeneirodalom nagyjainak alkotásait, egyéni felfogásban és feldolgozásban. Nagy ívű előadását sztorikkal fűszerezte, Debussyről, Vivaldiról, Bizetről, Bachról. A show-szerű, grafikák kivetítésével fűszerezett orgonajáték “szüneteiben” így sok hasznos információt megtudhattunk az idézett szerzőkről és másokról, amit például baráti beszélgetések kapcsán felidézhetünk, vagy más ismereteinkkel párhuzamba hozhatunk.
Megkapó volt a koncerten – az elődök iránt megnyilvánuló kétségtelen szakmai alázat mellett – a zeneművek sajátos felfogása és feldolgozása. Ha valaki úgy hitte volna eddig, hogy egy Rákász-féle orgona nem alkalmas nagyzenekari hangzás felidézésére, az sürgősen gondolja át vélekedését, vagy menjen el egy Rákász koncertre. A legjobban ez talán a Carmen-részletekkel, vagy a Kék rapszódiával (ez utóbbit teljes egészében hallhattuk) igazolható, de a többi felidézett zenemű sem vált unalmassá, vagy idegenné a művész felfogásában és feldolgozásában. Vivaldi Négy évszak ciklusából a Tavasz például nem csak vonósokkal idézheti fel az örök megújulás hangulatát, hanem a sípokkal bőven megáldott hangszer is.
A koncert végén (Gershwin Kék rapszódiáját követően) kétszer is visszatapsolták Rákász Gergelyt, aki befejezésül – mintegy “bónuszként” – egy Európa szerte ismert népdal feldolgozását adta elő, melyet az írek és az erdélyi magyarok is saját szöveggel énekeltek és énekelnek talán mind a mai napig.
Rákász Gergely szülővárosa, Győr Kulturális nagykövete, Templomos lovag.
Leave a Reply