Minden év május 10-én ünnepeljük a Madarak és Fák Napját. Herman Ottó alapozta meg a tudományos madárkutatást Magyarországon, a Magyar Ornitológiai Központ megalapításával. Javaslatára 1906 óta ünnepeljük ezt a napot.
A Városi Múzeum biztosított helyet a világnap megtartására. Angermayer Judit muzeológus köszöntötte az esemény iránt érdeklődő, szabad ég alatt összegyűlt vendégeket. Elmondta, hogy májusban a természetszerető emberek számára kínálnak programokat: „A természet madártávlatból” című előadás- sorozat első részét május 10-én, 17 órakor, a „Madarak és Fák Napja” alkalmából rendezték meg.
Horváth Tibor, a Fekete István Irodalmi Társaság elnöke, nyitotta meg a programot. Arról beszélt, hogy a kiállító emberek meglátják a természet szépségeit, melyeket képeken megörökítenek, és továbbadják azt. A madarak a szabadság szimbólumai, így aki a madarakat megsebzi, a szabadságot sebzi meg. De aki egy madarat megörökít, a szabadságot adja nekünk. A mai kor embere a mobiltelefon bűvöletében él, ezért elfelejt látni. A kiállított képeken láthatjuk a valódi értéket, a természetet, mely a szépség kifogyhatatlan forrása.
Ezután nagy tapssal fogadta a közönség Volek Tündét, aki az ötletgazdája és szervezője a rendezvénynek.
Miután Angermayer Judit tájékoztatta a jelenlévőket arról, hogy milyen programok következnek, melyre szeretettel meghívnak mindenkit, a múzeumba invitálta az embereket, hogy megtekintsék a kiállított képeket, illetve a témához kapcsolódó előadást.
Novák László bemutatóját „Száll az ének” címmel hallgathatták meg az érdeklődők. A tapolcai születésű madarász, természetfotós, már több nagyon jelentős elismerést tudhat magáénak: BBC díjas, mégpedig első helyezett, illetve háromszor is elnyerte az év természetfotósa címet. Megalapította a Magyar Természetfotósok Szövetségét. A szakember elmondta, hogy képei az elmúlt évtizedekben készültek. Munkájának nehézségét jelzi, hogy gyakran, éveket kell készülnie egy-egy fotóra. Előadását a mindenki által ismert gólyával kezdte, a közkedvelt madarakról versek és mondókák is szólnak. Egyre kevesebbet lehet látni belőlük a kéményeken, mert a legnagyobb részük átköltözött a villanyoszlopokra. Érdekességként mutatott egy tizenegy gólya családból álló, villanyoszlopon elhelyezkedő fészeksort. Majd több ritka és különleges madarat láthattunk, például fehér verebet. Elmondta azt is, hogy Mária Teréziának volt egy Jancsi névre hallgató verebe, aki állítólag tizenkilenc évet élt. Mutatott képeket fecskefajtákról, és hozzátette, hogy sajnos egyre kevesebb az élőhelyük, ezért csökkent le a számuk drasztikusan, illetve a szúnyogirtás következményei is pusztulásokat okozzák. Beszélt még a különböző galambfajtákról, a harkályokról. A nagyon leleményes seregélyről, és rokonáról, a pásztormadárról. Képein láthattunk gyurgyalagot, búbos bankát, akit büdös bankának is hívnak, ürgét, melyeknek szerencsére már visszaszorult a fogyasztása. Kiderült a hallgatóság számára az is, hogy az egykori fűzfőgyártelepi szennyvíztisztító kiváló élőhelyet biztosított több nagyon különleges és ritka madárfaj számára. Sajnos ez már végérvényesen megszűnt, sok más élőhellyel együtt. Novák László véleménye szerint annak soha nem volt még jó vége, ha az ember beleavatkozott a természet rendjébe. Betonozott patakokban, például nincs élet.
A madárvédelem érdekében gólyavédő papucsokat szerelnek fel a magas feszültségű vezetékekre, így próbálják hazánkban megóvni a vándormadarakat.
Leave a Reply