Ifj. Vasuta Gábor természetfotós „Életöröm” című kötetének vetítéssel egybekötött bemutatóját láthatták az érdeklődők október 5-én, a Városi Múzeumban. A programot az Országos Könyvtári Napok keretén belül szervezték meg.
Az Apácatornán élő, gyakran publikáló szakember családjával együtt érkezett, ami azért sem volt meglepő, mivel kislánya, Viola, a mű főszereplője. Alkotásának különlegessége, hogy a gyermeki tisztaságot, azaz a gyermekarcokat párosította a természeti képekkel és az indiai szent könyvből, a Bhagavad Gitából vett bölcsességekkel. A Dunántúlt járja már több mint egy évtizede, ennek eredményeként született meg a kötet. Ezotéria vonalon próbálta megformálni, ezért az utószó Müller Péter gondolatait idézi.
Gyermekkorát a fővárosban töltötte, meglepő módon mégis szoros kapcsolatba került a természettel, ezáltal ő maga is a részesévé vált. Célja, hogy rávilágítson a sérülékeny és eltűnőben lévő csodákra.
-Nagyszüleimtől tudom, hogy alig néhány éves koromban ágakat, lombokat és újságból kivágott, állatokat ábrázoló képeket gyűjtöttem a párnám alatt. Nagyapámmal gyakran tettünk hosszú sétákat az érdi erdőben és odúkat is készítettünk a madarak számára. Budapesten a természet közelében éltünk. Szüleim elvittek az óbudai madárpiacra és sokat kirándultunk a Budai-hegyekben. Arra törekedtem, hogy minél több növényfajt ismerjek fel. Meghatározó élményem volt a devecseri Széki-erdőben tett első botanikai felfedezőutam. 18 éves koromban kezdtem fotózni, majd elhatároztam, hogy élményeimet másokkal is megosztom. Ez ma már örök szerelem – fogalmazott a szerző, aki a fotózás módszereiről, a madarak fészekrakási szokásairól, élőhelyeikről, ritka és különleges növényekről, az energiát adó, matuzsálemi korú fákról tartott szakszerű előadást.
Ajkai felvételt is láthattak a résztvevők, sikerült lencsevégre kapnia a csingeri erdőben élő, öreg bükkfákat kedvelő havasi cincért. A madarak állománycsökkenésének problémáját is felvetette, amelynek legfőbb okát a vegyszerhasználatban látja.
-Tapasztalatom szerint sajnos nagyon kevés már a madár, az agrárlelőhelyekről is számos faj eltűnt az utóbbi tíz évben. A nyugati szemlélet uralkodik hazánkban is, ami nem kedvez a madarászatnak. A tájvédelmi körzetekben épülő látogatóközpontok betonkomplexumai pedig még tovább rontják a helyzetet – foglalta össze a természetbúvár, aki jelenleg a baglyok védelmével, botanikai felmérésekkel foglalkozik.
Leave a Reply