Csipketerítők a bútorokon és Ajka Kristályok mindenütt, annak rendje és módja szerint, ahogy azt egy kifinomult, ám már kincsként őrzött régi lakberendezési újságban, vagy fotón felfedezni vélnénk. Azt hihetnénk, hogy mindez csupán a múlt egy kedves fuvallata, amely visszaidézi a régi korok nagymamáinak emlékét, de aztán kedvesen megszólít bennünket Bognár Józsefné, Ili néni és rájövünk, hogy ez a valóság, az ő élete. A szobájában állunk, a folyosón megszámlálhatatlan csokor. A szépkorú hölgyet 90. születésnapja alkalmából látogattuk meg a városvezetéssel együtt.
A jó kedélyű, de méltóságot sugárzó idős asszony lányával együtt az ajtóban várt bennünket annak ellenére is, hogy a járás már kicsit nehezebben ment számára. A nénit dr. Horváth József alpolgármester és Péntek Magdolna, az Ajkai Közös Önkormányzati Hivatal Szociális és Igazgatási Irodájának vezetője virággal és miniszteri oklevéllel köszöntötte a jeles napon, majd együtt felidézték a régmúlt emlékeit, egészen Ili néni gyermekkorától nyugdíjazásáig, különös figyelmet fordítva az Üveggyárban töltött évekre.
Az ünnepelt Horváth Ilona néven, 1928. február 15-én, Döbröntén látta meg a napvilágot. Hatan voltak testvérek, nővérével különösen szoros kapcsolatot ápolt, mindenben segítették egymást, ám mostanra Ili néni egyedül maradt, testvérei elhunytak. Édesapja Járiföldön, a szeszgyárban dolgozott, mint fűtő. Kislányként az iskolát Devecserben, keresztanyja gondozásával kezdte el, aki ezzel segítette a nagycsaládot. Majd tanulmányait Járiföldön folytatta, hat elemit végzett.
Akkoriban keveseknek adatott meg a lehetőség, hogy továbbtanuljanak, neki is fiatalon munkába kellett állnia, az Üveggyár munkatársa lett. Beíróként foglalkoztatták, így Ili néni felelt azért, hogy pontos legyen a számvetés, feljegyezte miből hány darab készült és hogy volt-e selejt az adott műszakban. Elmondása szerint munkatársai szerették, tisztelték.
A háború után ismerkedett meg férjével, Bognár Józseffel, akivel 1949. december 24-én fogadtak örök hűséget egymásnak. A párnak két gyermeke született, József és Ilona, akiket nagy szeretetben neveltek. Ili néni 48 évig élt férjével boldog házasságban, de 1997-ben József egy hirtelen betegséget követően elhunyt. A szeretett társ hiánya nagyon megviselte az asszonyt, főleg, hogy hosszú évekig nemcsak otthon voltak együtt, hanem a munkában is, hiszen férje is az Üveggyárban dolgozott, előbb üvegcsiszolóként, később személyzeti osztályvezetőként egészen nyugdíjazásukig.
Ili nénitől megtudtuk, hogy fiatalkorában nagyon szeretett sütni, szívesen készített pogácsát és tócsit, de a varrást is kellemes időtöltésnek tartotta, a gyermekei ruháit is gyakran saját maga készítette el. Szabad idejében hímzett és rejtvényt fejtett. Négy unokája született, akikre friss nyugdíjasként sokat vigyázott. Óvodába, iskolába vitte őket és értük is ment, így mindig a rendelkezésükre állt, ha szükség volt rá.
Az utóbbi években látása megromlott, műtéteken is átesett, több alkalommal összetörte magát, így mostanra már gondozásra szorul. 2017 decemberében költözött össze lányával és vejével Tósokberénden, előtte a Frankel Leó utcában élt. Unokái és dédunokái szeretik, rendszeresen látogatják, ha pedig nincs idejük felkeresni, akkor telefonon hívják a szépkorú asszonyt, születésnapján az egész család összejött és együtt ünnepelt egy veszprémi vendéglátóhelyen. A családjáért rajong a néni, a régi szomszédjait viszont hiányolja, így gyakran beszélget velük is telefonon.
Leave a Reply