Talán nem is a Föld az egyetlen bolygó, ahol élet van. Már bizonyára mindannyian elgondolkodtunk ezen, ami nem is csoda, hiszen a csillagászat egyik kardinális kérdése, hogy egyedül vagyunk-e a világegyetemben vagy sem. A témában rejlő lehetőségeket dr. Szabó Róbert, a Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének tudományos igazgatóhelyettese mutatta be egy izgalmas előadás formájában a zsúfolásig telt Babucsa Civil házban.
Az Úrkúti Csillagászati Klub sosem tétlenkedik. Minden alkalommal meglepik tagjaikat és a foglalkozásaikra ellátogató érdeklődőket valami meglepetéssel, legyen szó jutalomról, ajándékokról, vagy rágcsálnivalóról a foglalkozásokat követően. Évente egyszer egy-egy szaktekintélyt is hívnak, hogy ténylegesen a tudományos szféra kulisszái mögé vezethessék a kozmoszra kíváncsiakat. Ezúttal a naprendszerünkön kívüli bolygórendszerek kutatását vették górcső alá dr. Szabó Róbert prezentációja alapján, aki tagja volt annak a kutatócsoportnak, amely a NASA Kepler űrtávcsövének segítségével számtalan idegen planétát fedezett fel. Az előadás az Exobolygók forradalma – tudományos fantasztikum és fantasztikus tudomány címet kapta, ami előre sejtette, hogy érdekes kérdésekről lesz szó.
Úgy is volt. A prezentáció során nyilvánvalóvá vált, hogy a Naprendszeren kívüli bolygók átfogó kutatása és a technika fejlődése tette lehetővé olyan égitestek felfedezését, amelyekre korábban nem volt mód. Huszonöt évvel ezelőtt az űrkutatás fejlettségi szintje még nem tette lehetővé exobolygók megismerését, napjainkra viszont paradigmaváltás határán állunk, hogy a Föld-e az egyetlen bolygó ahol van élet, vagy sem. Az első exobolygókat 1995-ben sikerült lejegyezni, 2017 májusára viszont már több mint 3600 regisztrált égitestről tudnak a kutatók a Naprendszeren kívül.
Mivel ezek a bolygók földi távcsövekkel nem, vagy csak ritkán megfigyelhetők, ezért vetette be a NASA 2009-ben a Kepler űrtávcsövet, amely százmillió pixeles kamerával a „gyomrában” négy évig pásztázta az űrből ugyanazt a területet, hogy a kutatókat újabbnál újabb információkkal lássa el.
A több éves megfigyelések alapján kiderült, hogy a Föld és Neptunusz közötti mérettel rendelkező kisméretű bolygók a leggyakoribbak, amelyeket egyre aprólékosabban ismerhetnek meg a kutatók a fejlődő technika segítségével.
Dr. Szabó Róbert az elmondottakat animációkkal és grafikákkal is szemléltette, sőt a csillagászat jövőjéről is beszélt. Kiemelte, hogy folyamatban van több olyan földi óriás távcső készítése, amelyekkel már láthatóvá válhatnak a most még elérhetetlen területek, de az űrből is folytatják a spektroszkópiát a kutatók. Szerinte jelenleg ugyan még sci-finek tűnhet, ám már vannak olyanok, akik vallják, hogy hamarosan megvalósíthatóvá válik az űrhajók helyett bélyeg méretű, kamerával felszerelt chipek kiküldése az űrbe lézergyorsítással a területek pásztázására.
Az MTA kutatója ajkai származású, így gondolkodás nélkül fogadta el a felkérést a klubtól, hogy előadást tartson szülővárosában a témáról. Még tavaly ismerkedett meg a helyi csillagász közösség tevékenységével és már akkor eldöntötte, hogy szívesen jön, ha hívják, kifejezve örömét az ÚCsK ismeretterjesztő és egyre szélesebb körben ismert munkájával kapcsolatban.
Leave a Reply