A közelmúltban foglalkozott az Ajka Televízió a dobai pszichiátriai intézet ügyével, ami körül egyre nagyobb a bizonytalanság és egyre több a megválaszolatlan kérdés. Rig Lajos, a Jobbik országgyűlési képviselője arról tájékoztatott bennünket, hogy kérdései vagy süket fülekre találnak, vagy semmitmondó (netán valótlan állításoktól hemzsegő) válasz érkezik rájuk, pedig a helyzet súlyos és az idő az ott ápolt betegek ellen dolgozik.
Kérdezte már a minisztert (K. M.) és az egészségügyi államtitkárt (R. B.) is, ám ők válaszukban megjátszották a tudatlan ostobát, nyilván felsőbb utasításra.
Egyelőre nyílt titok – vagyis már egyre nehezebben tagadható -, hogy júniusban bezárják a dobai intézményt, ami leromlott állapotban van ugyan, de egy csodálatos, 90 hektáros angolpark tartozik hozzá, ideális környezetet nyújtva az idős, nem egyszer demenciával küszködő betegek ellátásához. A főépületet már kiürítették, mintegy 110 beteg a 40-50 fő elhelyezése számára alkalmas melléképületben nyomorog. Éppen ezeknek a betegeknek a sorsa vált most enyhén szólva bizonytalanná és nem különben az ott dolgozóké, 120 emberé, akiknek hol teljes, hol “félösszegű” végkielégítést ígérnek.
Sümegen már várják azt az ötven beteget, akiket az ottani kórházban kívánnak elhelyezni, de sokkal nagyobb lehet azoknak a száma, akiket egyszerűen visszaküldenek (vagyis már visszaküldtek) az ellátásukra képtelen családjuknak, bedugnak egy hajléktalan szállóra, vagy egyszerűen kitesznek az utcára. Ez azonban nem (csak) mennyiségi kérdés, mert hol lesz a rehabilitáció színvonala egy zárt osztályon a nyugalmat és biztonságot jelentő természetes környezethez képest? Az “evakuáció” javában tart, kilencven beteget már szétszórtak, részben hazaküldtek, néhányuk pedig a tapolcai hajléktalan szálló ágyait nyomja.
Ajkán még nincs híre annak, hogy ide is kerülnének ellátásra szoruló idős, netán magatehetetlen emberek. Még nincs.
Nem kell túl nagy képzelőerő ahhoz, hogy kitaláljuk, valaki fenheti a fogát a kiürítendő ingatlanra. Örökös recept ez, kissé a nácizmusban, vagy inkább az úgynevezett szociáldarwinizmusban gyökerezik, ha azt nézzük, kiknek a zsírján sütögetik egyesek a pecsenyéjüket. Beteg, magatehetetlen emberekén, akiket csak az egészségesek tudnak megvédeni. Vagyis azok közül is csak a jóérzésű, humánus, valóban keresztény emberek!
Imádkozzunk, hogy egy szó se legyen igaz abból a rémálomból, amit itt felvázoltunk, de ha egy szó is igaz belőle, kárhozzon el mindenki, aki segédkezik a megvalósításához…!
Lékó Sándor
Leave a Reply