Egy órával a kezdés előtt érkezni kezdenek a nézők… Este hétkor gyertyák gyúlnak, miközben elsötétül és elnémul a terem… A szünetben szinte mindenki jéghideg pezsgővel koccint… A zsúfolt aulát enyhe parfüm- és fenyőillat lengi be… Két órán keresztül jobbnál jobb muzsikák szólnak… Mindezek részei annak a szertartásnak, amit a veszprémi Prima Primissima-díjas Mendelssohn Kamarazenekar Gyertyafényes várakozás című koncertjén a kiváló ajkai publikum ünnepi ruhás krémje a minap élhetett át, immár tizenhatodszor.
Kétezer decemberében indította el a Városszépítő Egyesület a máig telt házat vonzó adventi koncertsorozatát, ami megtermékenyítően hatott városunk zenei életére. Manapság ugyanis minden decemberi hétvégére több hangverseny is jut Ajkán, s mindegyiknek szép közönsége van. Ám „A Gyertyafényes” – ahogy a köznyelv a Bánki Iskola aulájában zajló rendezvényt nevezi – mind külcsínében, mind tartalmában vitathatatlanul a legrangosabb és legnívósabb. Nem véletlenül kiemelt kulturális eseménye ez hosszú évek óta városunknak.
A Kováts Péter Bartók- és Pásztory-díjas hegedűművész vezette vonószenekar évente körülbelül félszáz koncertet ad itthon és külföldön, az együttes tagjai a köztes időket zeneiskolai és konzervatóriumi tanárként élik. A műsort, amit az ajkai közönség hallhat, előző héten bemutatják a Veszprémi Egyetem aulájában, a Zonta Hölgyklub ünnepi estjeként. E „nyilvános főpróbát” követően érkeznek hozzánk, ám annak ellenére, hogy maga a műsor eleve jól bepróbált, másfél – két órát még itt, a helyszínen is csiszolnak rajta. Ez a hozzáállás a legfőbb bizonyítéka annak, hogy Mendelssohnék valóban a legtökéletesebbet szeretnék nyújtani közönségünknek.
Idén is olasz barokkal kezdtek, egy Vivaldi concerto (a soktucat közül) és egy Geminiani concerto grosso volt a bevezető. Utána Antoni Dvořák Rondóját, majd az első rész zárásául Popper Dávid Magyar Rapszódiáját muzsikálták. A gordonkaszólóra – hagyományuknak megfelelően, ami arról szól, hogy minden évben koncertlehetőséggel támogatnak meg egy tehetséges veszprémi fiatalt – ezúttal a bécsi akadémista Ripka Jánost kérték fel. Az ifjú tehetség pompás működése zajos vastapsot váltott ki a publikumból.
Szünet után a pár éve felfedezni kezdett északi muzsikák kimeríthetetlennek tűnő tárházából előbb egy Grieg melódiacsokor hangzott el, majd a nálunk teljesen ismeretlen dán Niels Vilmos Gade Karácsonyi dallamok című ciklusa. Ebben az est egyik nagy meglepetéseként három, Herenden tanuló, hegedű szakos zeneiskolás énekhangjában gyönyörködhettünk, akik a Megszületett a kis Jézus című dalt adták elő. Kiss-Tamás Emma, Széphegyi Brúnó és Weisz Viktória (közülük utóbbi ráadásul ajkai!) – a zenekarban Kováts Péter mellett ülő Bendik Ágota hegedűművész növendékei – akkora visszahívó vastapsot kapott, hogy ahhoz szemmel láthatóan nem szokhattak hozzá, viszont annál jobban örültek neki.
Végül Georg Friedrich Händel Gloria in Excelsis Deo (Dicsőség a mindenható Istennek) című, hét tételes, szopránhangra és zenekarra írt motettáját muzsikálták Medelssohnék, Kolonits Klára énekművészt, az Operaház magánénekesét kísérve. A negyed órás mű után szűnni nem akaró vastaps köszönte meg a produkciót.
Ám a koncert szertartás-jellege, a görög liturgia-fogalom (értsd: közért végzett munka rendje) Ajkán még megkövetelt valamit: Johann Sebastian Bach D-dúr szvitjének híres melódiáját, a lélekemelés felülmúlhatatlan dallamát, az Air-t (Ária), ráadásként. Utána mindig van jó pár másodperc hatalmas csönd a teremben (most is így volt): a vonók állnak a levegőben, a gyertyák még sercegni is elfelejtenek, nos, ez az pillanat, amikor az est házigazdájának, Üveges Sándornak záró gondolata célba érhetett, ami egy, a világhálón talált idézet átköltése: „Mindjárt a nyakunkon a Karácsony, pedig jobb helye lenne a szívünkben.”
Biztos, hogy odakerült.
képalá – gyj_gyertyafenyes koncert 6462:
Leave a Reply