Emlékülést tartottak az ajkai bányászat kezdetének a 150. és a Bányászati Múzeum megnyitásának 50. évfordulója tiszteletére a városban működő bányász hagyományőrző egyesületek és a Nagy László szabadidőközpont október nyolcadikán a padragkúti művelődési házban.
A bányászatnak a város fejlődésére gyakorolt hatásáról, majd az ágazat hanyatlásának okairól Schwartz Béla polgármester beszélt.
– A bányászat fénykorában sorra épültek a bányászlakások, Padragon, Csingerben, és ekkor alakult a Bányásztelep – szólt a polgármester. – Virágzott minden, volt bányász kulturális és sportélet. Aztán 1994-ben összevonták a bányát az erőművel. Ez lett a vég kezdete. Utána jött a privatizáció, ami meghozta a végleges hanyatlást. Jelentős fejlődést, tőkebevonást ígértek, amiből semmi nem valósult meg. Több külföldi tőkés nagyobb felelősséget érzett az itt élők sorsa iránt, mint azok, akik itt éltek, és ma is itt vannak közöttünk. Az 1980-as években még 300 bányászlakás épült. Egy évtizeddel később már lakástámogatás sem volt. Bezárták a Jókai bányát, majd elkótyavetyélték a padragit. Támogatást ígértek a sportnak és a kultúrának, és mi lett belőle? Akkor szűnt meg a focicsapat, amikor a legjobb eredményeket hozta.
A bányászat sokat adott a városnak, gazdaságilag, kulturálisan, emberileg. A középiskolában ajkai iskolatársaim is voltak. Ők azzal tűntek ki a többiek közül, hogy őszinték, határozottak és céltudatosak voltak. Maradjanak is meg ilyennek az ajkaiak!
Németh György, a Veszprém megyei szénbányák volt igazgatója előadásában kifejtette, hogy az ajkai bányák országos viszonylatban is jelentősek voltak. Elmondta, a bányászatban a legnagyobb az ember által végzett munkával hozzáadott érték. Az ágazat más iparágakat is fejlődésre késztetett, ugyanis a nehéz fizikai munkát igyekeztek gépekkel megkönnyíteni.
Gerencsér Hilda önkormányzati képviselő, a Csingervölgyért Egyesület elnöke előadásában a bányászathoz kötődő kulturális életről és a bányászok egészségügyi és szociális ellátásáról beszélt. Az előadó elmondta, hogy a bánya dolgozói német telepesek, valamint a környező falvak lakosai és a korábban cselédként dolgozók közül kerültek ki. A bányászok egy része bejárt, mások letelepedtek. Jellemzően szoba-konyhás lakásokat kaptak. Előfordult, hogy a konyha közös volt, és minden család kapott egy szobát. A sütőkemencét ugyancsak közösen használták, mindenkinek megvolt a sütőnapja, amikor elkészítette a hétre szükséges mennyiségű kenyeret. Volt hússzék, élelmiszerbolt, ahonnan alapvető élelmiszereket vételezhettek, az árát pedig a fizetésből levonták. Csingerben 1924-ben már volt orvosi rendelő, 1931-ben pedig bányakórház. A bányászathoz kulturális és sporttevékenység is kötődik. Működött olvasókör, önkéntes tűzoltó egyesület, zeneegylet. Csingerben egy ideig strand is volt.
A bányászatnak a város iparosodására gyakorolt hatásáról szólva Tilhof Endre helytörténész elmondta, hogy az üveggyár, a téglagyár, majd a kriptongyár telepedett ide a fűtőanyag közelsége miatt.
– A bányászok számára a nehéz és veszélyes munkájuk miatt fontos volt a hit, és a szerencsébe vetett bizalom – kezdte előadását Horváth Károly bányamérnök, a Bódéért Hagyományőrző Egyesület elnöke. – Azok életében is fontos volt a hit, akik nem jártak rendszeresen templomba. A régi falusi környezetből való kiszakadás az életmód változását is magával hozta. A tulajdonosok a bányásztelepeken nem építettek templomot, csak olyan épületekre költöttek, amelyeket folyamatosan használnak, így a vallásgyakorlás helye több közösségben az iskola épülete volt, amelynek tantermében tartotta a misét a pap. Az ajkai bányászok többsége római katolikus vallású volt. A bányásznap, szeptember első szombatján, jelentős ünnep volt. Kezdetben ekkor osztották ki a hűségjutalmakat, és mivel áruhiány volt, kitelepültek a kereskedők, hogy a bányászok be tudjanak vásárolni. Az ágazat országos vezetői is eljöttek az ünnepségre, fővárosi művészek szórakoztatták a dolgozókat. A bányásznapot ma is ünneplik országszerte. A másik ünnep a védőszenthez, Szent Borbálához kötődik. Ajkán Borbála napkor koszorúzzák meg a belvárosi Borbála szobrot.
Angermayer Judit, a múzeum munkatársa, a Bányászati Múzeum kiállításairól szólva elmondta, hogy az 54 méter hosszú bemutató táró valamint a szabadtéri skanzen, amelyben a bányában használt gépek láthatók, országosan is egyedülálló. A munkatársak törekvése az, hogy megtöltsék élettel a múzeumot. Családi napot szerveznek, diákcsoportoknak tartanak előadást, idegenvezetést, foglalkozásokat.
Az emlékesten közreműködött a Padragi Bányász Férfikórus, a Borostyán Férfikórus, a Forrás Női Kar, és az Ajka-Padragkút Táncegyüttes.
Leave a Reply