Ajka városa méltán őrzi Fekete István emlékét, hiszen jó tíz évet itt volt a Nirnsee birtok gazdatisztje, itt rakott fészket újdonsült férjként családjának, itt születtek gyermekei. Majd több művében is megörökítette az ajkaiak életét.
Emlékhely, utcanév, oktatási intézmény, irodalmi társaság, vetélkedő őrzi emlékét, de itt van a vadásztársaság is, amely a nevét viseli, nem véletlen, hiszen a beréndi erdőben gyakran vadászott és több alkalommal elhívta szarvasbőgés idejére Kittenberg Kálmánt, a magyar vadászirodalom nagyját is.
Beleívódott mindannyiunkba; ha valahol megpezsdül az élet a bereki ember körül, akkor abban részt kell venni. Így történt ez most is, amikor a „Kis-Balaton Látogatóközpont kialakítása és a Diás-szigeti Fekete István Emlékhely fejlesztése” című projekt eredményeként a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósága megnyitotta a 14 látogatóhely egyikét néhány kilométerre Keszthelytől.
A látogatóközpont tájba olvadó épülete kívül és belül is a Kis-Balaton értékeit közvetíti. Fűvel benőtt tetejére fel lehet sétálni, közben játékos animáció segítségével meg lehet tekinteni az élővilág egyedeit. Az épületben kiállítás, mozi és kiszolgáló egységek magas színvonala fogadja a látogatót.
A Kis-Balaton növény- és állatvilágának ezernyi csodájáról olvastunk Fekete István írásaiban. Hitelesek, mert mindent, amit papírra vetett, azt megtapasztalta. 1952. május 28-tól július 1-ig a látogatóközpont közelében a Diás szigeten élt egyedül egy nádkunyhóban, de 1961-ig még vissza-visszajárt. Nádas című versében így teszi fel a kérdést: „Aludtál-e már nádtető alatt, / láttad-e ott, hol kel fel a nap? / Hallottad-e a szélben, hogy zsong a nád, / ha megérinti a virradat?”
A bemutatóhely által szervezett szárazföldi túrán jobb oldalt a Hévízi-csatorna, majd bal oldalt a Zala folyó kíséri a látogató útját. Kitárulkozik az olykor érintetlen természet világa. Bors Tibor túravezető elmondta, hogy még Fekete István életében lebontották a kunyhóját, amit bizony nem vett jó néven. A szigeten a nádkunyhó helyén emlékhelyet építettek, ahol minden a madárvilágról, a bereki ember életéről szól, még egy kis korhű sarkot is kialakítottak, ahol többek között néhány könyve is látható a polcon. A fenntartók egy kisebb kunyhóval, a Matula kunyhóval, berendezésével idézik fel azt a nomád életformát, amit az író megtapasztalt a szigeten. Ekkor lélekben ott éreztük velünk Matula bácsit és Tutajost.
Néhány óra erejéig mi is kerestük az utat, a patakot, a nádast, a cserszagú erdőt és rátaláltunk Fekete Istvánra, ahol meglelte örök Hazáját: „Elmegy lassan a berek, az erdő, / el a nádas, a tél meg a nyár…Elmegy? De talán mégsem egészen, / Meglátom tán az örök vizen, / hiszen a Szépség: maga az Isten, / lelkemben ott lesz, hiszem, hiszem!”
Ajánljuk a helyet minden ajkainak! Megközelítése: A 71-es úton a Fenékpusztai Madárgyűrűző és Madármentő Állomás táblát elhagyva a körforgalomnál rátérünk a 76-os főútra nyugati irányba, majd a következő körforgalmat egyenesen elhagyjuk, jó száz méter után balra ráhajtunk Tőzegtelep mellett elvezető útra, amely a látogatóközponthoz vezet.
GPS: 46.700197, 17.238187
*Vejsze: Ősi halfogó eszköz a Diás-sziget mellett
Leave a Reply