A bányaszerencsétlenség áldozatain kívül azokról az özvegyen maradt feleségekről és elárvult gyermekekről is megemlékeztek, akik a családfő halálát követően nehéz helyzetbe kerültek, mindennapjaik a túlélésért való küzdelemmel teltek. A hagyományőrző szervezetek tagjai, a bánya egykori dolgozói emlékeztek Magyarország 2. legnagyobb bányaszerencsétlenségének évfordulójára január 14-én, a Bányászati Múzeum udvarán. Az 55 emberéletet követelő tragédia 1909. január 14-én reggel történt.
– Most tél van, hó és hideg az egykori Ármin aknánál, ahol a környező dombok fái őrzik a hely csendjét és az egykor itt élt emberek emlékét – szólt Gerencsér Hilda, a megemlékezést szervező Csingervölgyért Egyesület elnöke, a városrész önkormányzati képviselője.
– Ugyanilyen hideg, hó és csend fogadta 1909. január 14-én reggel azt a 259 embert, akik leszálltak a mélybe, hogy felvegyék a munkát. Most is csend van és emlékezünk azokra, akik a kiutat és füstmentes levegőt keresve, fuldokolva is társaikat igyekeztek menteni. Mit élhettek ők át ott lent a mélyben? Többségük 20 és 40 év közötti bányász volt, családos, fiatal ember, akik a mélyben töltötték a nap felét, és az ott szerzett jövedelemből tartották el a családjukat. Nemcsak a munkahelyük, az életük is volt a bánya, ott találtak társakra, sajátították el a szakma fogásait- fogalmazott a képviselő.
Gerencsér Hilda hozzátette, a bányászok – akik tudatában voltak szakmájuk minden veszélyének – áldozatvállalása nélkül ma nem lenne Ajka ilyen modern ipari város. A hagyományőrzőknek az is a feladatuk, hogy tudatosítsák a következő generációkban, hogy mekkora áldozat volt bányásznak lenni.
A Padragi Bányász Férfikórus tagjai a Bányászhimnuszt énekelték el, Baranyai Ferenc, a Csingervölgyért Egyesület tagja verssel emlékezett. A város nevében Dorner László alpolgármester helyezett el virágcsokrot az emléktáblánál, a Csingervölgyért Egyesület nevében Tóth Rozália és Tóth Mihályné koszorúzott.
A tragédia napja
A márkushegyi után a legtöbb áldozatot követelő bányaszerencsétlenség a Riethmüller Ármin igazgatóról elnevezett Ármin szállítóaknában történt, miután a reggel 6 órás munkakezdést követően füstölni kezdett az egyik szellőztető ventilátor, a tűzben keletkezett gázok és a füst 55 bányász halálát okozták. A gép kezelője megpróbálta elhárítani a hibát, amellyel nemcsak megfékezni nem tudta a folyamatot, hanem a füst egyre inkább szétterjedt a mélyben, ahol 259 személy dolgozott. Ahogy múlt az idő, a helyzet egyre romlott, az időközben kitört pánik is nehezítette a helyzetet. A mélyből az első személyszállító kasokkal még a felszínre jutottak, majd a menekülők a kast túlterhelték, amely elakadt, így a lent maradtak sorsa megpecsételődött. A legfiatalabb áldozat 18 éves volt, a legidősebb 56. Az áldozatok közül 24 a ma már lezárt felsőcsingeri temetőben nyugszik, a többieket lakóhelyükön temették el.
Leave a Reply