Harminc év az idősgondozásban
Még mindig meghatódok, amikor a mozogni alig tudó, fájdalmakkal élő idős gondozott az ablakban állva, mosolyogva vár, pedig szinte naponta átélek ilyent- szólt pályája szépségéről Varga Anita idősgondozó, aki szeptemberben ünnepelte 30 éves jubileumát a szakterületen. Az Ajkai Család és Gyermekjóléti Központ munkatársát az alkalomból köszöntötte Kupi Andrea Éva intézményvezető és a munkatársak.
Anita a Veszprémi Egészségügyi Szakközépiskolában szerzett szociális gondozó és ápoló szakképesítést. Szakmai pályafutását a szőci idősek otthonában kezdte, ahol 21 éven át segítette az idősek, beteg emberek hétköznapjait, majd 2013. decembertől feladata Ajkán a házi segítségnyújtást igénylők ápolása, gondozása.
Anita pályaválasztását a kiváló unoka-nagyszülő kapcsolat alapozta meg. Kisgyermekként szerencséje volt megtapasztalni, hogy mennyire gazdagabbá teheti az életét egy idős ember szeretete. Ma is az tartja a lelkileg gyakran megterhelő, alulfizetett pályán, és a munkahelyén az egymást segítő, odafigyelő közösség.
– Hat időst gondozok, többségében egyedülállók, a családtagok távol élnek – beszélt hivatásáról. – Sokaknál mi vagyunk, akik rendszeresen látogatjuk, ha probléma van, elsőként hozzánk fordulhatnak. A napi munka is sokrétű, vérnyomásmérés, gyógyszer adagolás, kapcsolattartás a háziorvossal, ha a gondozott állapota kívánja fürdetés, pelenkázás, öltöztetés, kisebb takarítás, bevásárlás. Van, akihez naponta járok, és olyan is, akihez hetente. Ha valamiért az egyik helyen a tervezettnél tovább kell maradnom, például az idős rosszul van, orvost vagy mentőt kell hívni, írok a közös csoportunkba, hogy a másik gondozást oldják meg, azonnal jelentkeznek. Szabadság vagy betegállomány esetén helyettesítjük egymást.
Anita elmondta, a családtagokkal is kapcsolatban állnak. Velük is, akárcsak a gondozottakkal bizalmi viszony kialakítására törekednek. Ezt a feladatot csak így lehet megfelelően ellátni.
– Az idősgondozásban eltöltött harminc év példaértékű mindannyiunk számára, jelentette ki munkatársa elhivatottságát méltatva Kupi Andrea Éva. – Manapság nem divatos a szociális szakmát választani, hiszen ez a terület sem a finanszírozás, sem a megbecsültség szempontjából nem áll előkelő helyen a munkaerőpiacon. Ezért is tartom nagyon fontosnak, hogy elismerjük azokat a munkatársakat, akik megállják a helyüket ezen a nehéz, de mégis sok szépséget tartogató pályán. Nagyon kevés a képzett szakember, a jó szakemberek pedig még kevesebben vannak. Az Ajkai Család- és Gyermekjóléti Központ házi segítségnyújtását jelenleg 10 gondozónő látja el a városban, mindannyian kivételesek.
Hogy mégis mi tartja a munkatársakat nálunk? A kivételes csapatszellem, az összefogás, ami a gondozónőkre jellemző. Az idősektől kapott szeretet, egy-egy mosoly, a sok kedves szó, ahogy várják a gondozónőt, mintha gyermekük, unokájuk kopogtatna az ajtón. A házi segítségnyújtás bizalmi feladat, elhivatottságot követel, hiszen a gondozónők közvetlenül, az ellátottak otthonában látják el feladataikat, melyhez a szakmai tudás mellett kivételes szociális érzékenység, rátermettség, döntésképesség szükséges. Aki nem érzi hivatásának az idősek ellátását, vagy egyéb ok miatt elégedetlen, előbb-utóbb más területen próbálja ki magát.
Varga Anita rendelkezik mindezen tudással, rátermettséggel, emberek iránti szeretete, az idősek iránti tisztelete, pozitív szemlélete átsegíti a legnehezebb élethelyzeteken is. Munkáját nagy odaadással, szakmai tudással végzi, de az idős emberek főleg vidám természetéért, mosolyáért hálásak. Ellátottjaink többsége magányos, egyedül él, a hozzátartozók, ha vannak is, előfordul, hogy ritkán látogatják őket. Anita felvidítja a szürke hétköznapokat, szeretetet, fényt visz a rábízott emberek életébe, úgy gondolom, ez a legnagyobb kincs, amit egy emberért megtehetünk.
A társadalom fokmérője, hogyan él együtt a szegényekkel, hogyan gondoskodik az idősekről, a segítségre, támogatásra szorulókról. Ajka ebben is például szolgál.
Leave a Reply