A magyarság múltjáról, a csatákról, a középkorban rettegett magyar harcmodorról tartotta előadását a Pedagógus Nyugdíjas Klubban Badicsné Matting Mária. A programnak március 20-án a Városi Múzeum adott otthont.
Az előadáson elhangzott, hogy a magyarok haditechnikája a korszak legkorszerűbbje volt. A fiúkat kiskoruk óta képezték. A lovaik kisebbek voltak, mint a többi népé és képzettebbek. Az állatok is ismerték a jeleket, így a csatában tudták, mikor mit kell csinálniuk. A harcosok fejlett technikával készült nyilai akár 200 kilométeres sebességgel repültek, így át tudták ütni a páncélt és a lovak koponyáját is. A lovak által megtett sebesség is hozzáadódott a nyílvesszőéhez, így még nagyobb volt az ereje.
A magyar harcmodorhoz tartozott többek között a látszólagos megfutamodás, ahol elől vágtázott a harcos, mögötte az ellenség. Az elől levő tudta szabályozni, hogy mennyire engedi magához közel az üldözőjét. Amikor kedvezőnek látta az alkalmat, támadott és biztosra ment. A hátrafelé nyilazás is a magyar harcmodor része volt.
Harcosaink nem függtek attól, hogy helyben találnak-e élelmiszert, hanem vittek magukkal többek között szárított húsport és tejport. A csatában elesettek holttestét volt olyan kor, amikor elégették, hogy a lelkük szálljon haza és őrizze a családtagjait. Akkoriban nagyon erős volt az ősök tisztelete. Mindenki a hetedik generációig ismerte az elődeit.
Leave a Reply