“Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az eleinktők kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket!” (Részlet a Magyar Olvasástársaság 2005-ös felhívásából)
2005 tavaszán a Magyar Olvasástársaság felhívással fordult mindazokhoz, akiknek fontos a népmesék fennmaradása és a mesékben élő bölcsesség továbbhagyományozása, hogy csatlakozzon ahhoz a kezdeményezéshez, amely szerint szeptember 30. – Benedek Elek születésnapja – legyen a népmese napja. Így először 2005. szeptemberében lett e nap célja, hogy a könyvtárosok, az óvónők, a pedagógusok és a mesével foglalkozó szakemberek, valamint a meseszerető gyerekek és felnőttek ezen a napon megkülönböztetett tisztelettel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi felé.
Generációk nőttek fel a Grimm meséken, ki ne ismerné Piroskát, Hamupipőkét, a Hókirálynőt, a három kismalacot, és bizony izmosabbak is lettünk, ha órákon át a kezünkben tartottuk a 77 magyar népmese vaskos kötetét. A könyvespolcokon ott lapultak a Benedek Elek kötetek, a Bolond Istók, az Aranyalmafa, kézről kézre járt a napköziben A vitéz szabólegény, rongyosra olvastuk, illusztrációkat rajzoltunk hozzá, és raktuk ki a faliújságra az érdekesebbeket. A gyermekeinket is a mesék, versek szeretetére ösztönöztük, mindig volt esti mese, amikor előkerültek a régi kopott kötetek.
Remélem, hogy ma is sok családban elsőbbséget élveznek a mesék a virtuális világ hőseivel szemben, hiszen a mese alapértékekre tanít, segít eligazodni a jó és a rossz világában. Felkelti a gyermek érdeklődését az őt körülvevő dolgok iránt, hat a személyiségfejlődésre. Olyan kapukat nyit meg, melyeken át feltárul a világ sok-sok csodája, szárnyalhat a fantázia, miközben a jó mindig elnyeri jutalmát. A mese segít, hogy hosszabban és kitartóan tudjon a gyermekünk figyelni, valamiben elmélyedni. Miközben mesélünk, átéli az izgalmakat, azonban mindez nem jár valós, közvetlen veszéllyel a számára. Találkozik azzal a helyzettel mely megmutatja számára, hogy konfliktushelyzetben is van mindig megoldás. Felkészíti a lelkét az élet megpróbáltatásaira. A félelmetes mesefigurák, illetve történések csak átmenetileg nyugtalanítják a gyermeket, hiszen mellette vagyunk a mese közben, és a történet végén ott a megnyugtató, felszabadító helyzet, a rossz elbukik, a cselszövő megbűnhődik, a hazugot utolérik. Idővel pedig megtanulja különválasztani a valóságot a mesevilágtól.
A személyes élmény, az elmondott, felolvasott mese hatványozottan hat, minőségi időt tölthetünk együtt, miközben jól szórakozunk. Később már az olvasás megtanulásával szituációkat el is tudunk játszani, ezáltal gyermekünk nyitottabb lesz, könnyebben nyilvánul meg szóban, jobban ki tudja magát fejezni, bővül a szókincse. Hosszan sorolhatnám még a pozitív hatásokat, de mindannyian tudjuk, milyen jó gyermekünk csillogó szemébe nézni, ha mesét olvasunk neki. Ragadjunk hát mesekönyvet, lehetőleg minden este.
V.H.A.
Leave a Reply