Az Autizmus Világnap tiszteletére ingyenes szakmai rendezvényt tartottak a Molnár Gábor Óvoda Általános Iskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola és EGYMI tornatermében. A hallgatóság között ott voltak az intézmény gyógypedagógusain kívül többek között pedagógusok, a helyi családsegítő központ munkatársai, főiskolai hallgatók, nyugdíjas szakemberek is.
Bartók Béla, Ludwig van Beethoven (zeneszerzők), Lionel Messi (focista, a Barcelona játékosa), Daryl Hannah színésznő, Steven Spielberg és James Cameron (filmrendezők) – néhány közismert név, emberek, akik olyanok, mint mi és mégis mások.
A jeles napot április 2-án ünnepeljük. Ezúttal nem városi, hanem intézményi szinten szervezték meg a programot. A világnapi séta persze nem maradt el az idén sem, a szakmai napra pedig néhány nappal később, vagyis április 8-án került sor. Hoffmann Szilárd, Pelikán Tamara és Szabó Márk autizmussal élő tanulók verset, prózát szavaltak a rendezvényen.
Stenger Szilvia intézményvezető nyitotta meg a tartalmas napot, aki köszöntőjében röviden kifejtette az autizmus sprektumzavar jellemzőit, illetve az autizmussal élők helyzetét, az ellátás minőségét, színvonalát. Mint mondta, az egészséges emberek, ha egy idegen lényektől hemzsegő bolygón találnák magukat, valószínűleg megrémülnének. Az autisták számára ilyen a környezetük, ezért nem tudják, hogyan illeszkedjenek be. Sokan csak az Esőember című filmből ismerik ezt az állapotot, ami világszerte sok millió ember életét kíséri végig és jóval összetettebb annál, mint ahogy elsőre gondolnánk. Hazánkban több mint százezer embert érint.
De mi is az autizmus?
Olyan állapot, ami eltérő fejlődéshez vezet. Ez az autizmus spektrumzavar. A kifejezésben a spektrum szó arra utal, hogy számtalan megjelenési formája van. Az autista ember agya másképpen dolgozza fel a külvilágból érkező hatásokat, mint a mienk. Az eltérő fejlődés az oka annak, hogy érzékszerveik sokszor túlságosan kifinomultak, vagy éppen ellenkezőleg: nem elég érzékenyek, hogy befogadják a környezet ingereit. Ez megnehezíti a társas kapcsolataikat, problémát jelent nekik megérteni a közösség írott és íratlan szabályait, nehezen olvasnak a gesztusokból, mimikából és gyakran nem értik a hasonlatokat. Előfordulhat az is, hogy bőrük fokozottabban reagál az érintésekre, például egy ölelés, vagy akár egy kézfogás is megterhelő lehet a számukra. Vannak köztük, akik olyan ízeket is éreznek, amiket mi nem, vagy olyan részletekre is felfigyelnek, ami felett mi elsiklunk. Ezért van, amelyikük túl közel hajol a másikhoz, vagy éppen nem néz a másik ember szemébe. De az is jellemző lehet rájuk, hogy nem tudják kimutatni az érzelmeiket, vagy őszintén megmondják a véleményüket a másikról.
Az autizmus nem gyógyítható, de jól fejleszthető
Az autizmus nem betegség, hanem egy állapot. Nem lehet egyszerűen „kinőni”, nem lehet gyógyítani. (Nehéz is lenne azt az embert gyógyítani, aki nem beteg – a szerző.) De nagyon fontos a korai felismerés, a fejlesztés. Sajnos elsősorban helyrajzi kérdés, hogy milyen az ellátás, reményteljes azonban, hogy a szakemberképzés működik és több civil szervezet is aktívan segít, így remélhetőleg a jövőben javul majd az autizmussal élők helyzete. A felnőtt autisták ellátása ingoványosabb terület. Nagyon sok csodát, gyógyulást ígérő terápiás módszer létezik, sok reménykedő szülő próbálkozik ezekkel a „csodaterápiákkal”, eredményeket viszont nem tapasztalnak. Ez azért is különösen veszélyes, mert a szülők a felesleges anyagi terhek felvállalása mellett értékes időt is elpazarolnak, amit a gyerek valódi fejlesztésére lehetne fordítani. Szomorú azt látni, hogy sok szülő belekeseredik ebbe az állapotba. Pedig nem szégyen azt az érzést kimondani, hogy nem ezt vártuk, egy ideig ez természetes reakció, ha azonban sokáig tart, akkor segítséget kell kérni, hogy ezen túllendüljenek, hiszen a gyermek jövője múlhat rajta – fogalmazott a szakember.
Logopédus és gyógypedagógus előadásaival folytatódott a program
Gottfried Dorottya logopédus: „Beszédindítás és autizmus” nevet adta prezentációjának, amelynek első felében beszélt a nyelvi, illetve a mozgásfejlesztés összefüggéseiről, majd a folytatásban videókon keresztül mutatta be, hogyan valósítja meg ezt a gyakorlatban. Több technikát, praktikus tanácsot osztott meg a jelenlévőkkel. A vizuális segítségnyújtásra is kitért, szót ejtett a finommotorikát fejlesztő mondókák fontosságáról, a hangutánzó szavakról, a mozgásos énekekről, a testséma fejlesztés mikéntjéről, a jutalomjátékról, illetve az infokommunikációs eszközök segítő jellegéről.
Berkes Szilvia autizmus szakos gyógypedagógus, tanácsadó (a Területi Autizmus Munkacsoport szakmai tanácsadója, ezzel a végzettséggel az egész országban mindössze harmincan rendelkeznek) „Az autizmus” címmel tartott előadást – kiemelve a vizuális fejlesztést -, ami aztán egy szakemberek közötti beszélgetésben ért véget. Számtalan kérdés, vélemény, tapasztalat felmerült közben, ami megvitatásra várt. Lényeges információ, hogy ma már egészen kicsi korban: 18 hónaposan fel lehet fedezni az autizmust, a szocializáció, a társas kapcsolatok, a kommunikáció terén vannak eltérések ezeknél a gyerekeknél, amit a gyermekpszichiáter, a pszichológus és a gyógypedagógus diagnosztizálhat. Már nagyon jó tesztek állnak rendelkezésre, amivel bölcsődés, óvodás korban megállapítható ez az állapot. Az is fontos, hogy külső jegyekben nem mutatkozik meg, vagyis senkin nem látszik, ez a fejlődési zavar nem látványos. A gyógypedagógus rámutatott arra a tényre, hogy a fiatal felnőttek ellátása nem kellően megoldott. Tapasztalat, hogy a gyerek kikerül a rendszerből és ott marad a szülőknek, ami nehézséget, akár óriási terhet is jelenthet a számukra.
A szakember által bemutatott videókból az is kiderült, hogy van olyan autista gyermek, aki szerencsésnek, különlegesnek tartja magát, pedig nehezebben megy neki a beilleszkedés, a barátkozás. Hiszen ez is, mint oly sok minden más az életben, attól függ, hogyan állunk hozzá.
Pethőné Máll Anikó Területi Autizmus szakértői munkacsoport vezetője röviden összefoglalta tevékenységüket, amely április 1-jével indult el és külföldön már hagyománya van. Mivel egyre több autista van, ugyanakkor nagyon kevés ismerettel rendelkeznek a beintegráló pedagógusok, ezért a munkacsoport arra hivatott, hogy nekik nyújtsanak segítséget.
Az autizmusban az elfogadás a legcélravezetőbb
A program végére jutott tulajdonképpen a fő műsorszám – ha szabad így nevezni -, vagyis Fekete Gy. Viktor mesemondó és dalnok előadóművész, valamint Oravecz Lizanka Asperger szindrómás fiatalok interaktív, érzékenyítő előadása, amin az intézmény tanulói is szép számban voltak jelen. A tapasztalati szakértők nagyon nyitottan, készségesen viszonyultak közönségükhöz, kérdéseket, észrevételeket bármikor szívesen fogadtak. Kiderült, hogy mindketten az „Autista vagyok” videócsatornától jöttek, amiről azt kell tudni, hogy itt röviden, szakkifejezésektől mentesen mutatják be az autizmust.
Viktor talán kicsit meglepő módon, saját, kedvencként tartott patkányait hozta fel példának az autizmus, a másság bemutatására. Természetesen nem hozta magával az állatokat, képeken keresztül ismerhettük meg Kincső és főképpen Mirkó átlagostól eltérő tulajdonságait, másságát, különlegességét. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem lehet az állatot elfogadni, szeretni vagy ugyanúgy játszani vele. Az, hogy más, számunkra jelentse azt, hogy meg kell ismerni a szokásait, a nehézségeit. Fejleszthető, de bármennyit is fejlődik, soha nem lesz olyan, mint a társai – fogalmazott az autista fiatalember, aki szerint a megfelelő hozzáállás sokat segít és nem csak az autistákkal szemben működik. Az, amit egy autista megél – a kiközösítés, a kigúnyolás -, azt bárki megélheti. A segíteni akarás azonban felnőtt gondolkodásra vall – és ez az igazán menő viselkedés.
Lizanka részletesen mesélt a gyerekkoráról, a problémás óvodai, iskolai évekről, a kiközösítés okozta fájdalmakról. De nincsenek véletlenek: 31 évesen került albérletbe és hát milyen érdekes az élet, éppen egy autizmuskutató lakását vette ki. Így derült ki, hogy autista, ami nagyon sokat segített abban, hogy megértse önmagát, a viselkedését, a beilleszkedési zavarait és végül minden a helyére került. Miután megtudta a diagnózist, arra érzett késztetést, hogy próbáljon meg segíteni azoknak, akik hasonló cipőben járnak, ne érezzék magukat egyedül, azért vállalják nevüket, arcukat, felvállalva ezzel a másságukat.
Humorral fűszerezett előadásukban beszéltek még többek között a különböző viselkedészavarokról, a hangulati élet zavarairól, a tévhitekről, az előítéletekről. Szerintük az a legjobb, ha nem keressük az autizmus kialakulásának okait. Nagyon értékes gondolatokat adtak át a hallgatóságnak, hiszen ők tudják a legjobban, mi is az autizmus, tőlük lehet a legtöbbet tanulni erről a fejlődési másságról, furcsaságról, amiről nem tehet sem az anyuka, sem az apuka, senki nem hibás. Nyitni kell az autisták felé, segíteni őket – mert mint tudjuk, ez az igazán menő viselkedés.
Leave a Reply