Nyelvedhez, szokásaidhoz szíveddel legyél hű – köszöntötte a közönséget Laschober Mária gondolataival Töltl Zoltán igazgató, a Laschober Mária Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola gáláján, ahol az idézet igazzá vált, ugyanis kibontakozott minden gyermek személyisége és különlegessége a másfél órás műsorkavalkád alatt.
A diákok pedagógusaik segítségével sok energiát fordítottak a tanórákon túl is a felkészülésre, hogy szüleiknek, rokonaiknak, barátaiknak és egymásnak is vidám, illetve megható perceket szerezzenek, valamint, hogy mosolyt csaljanak az arcokra.
A vmk színháztermében népes publikum gyűlt össze, hogy méltón emlékezzen meg az iskola névadójáról. Az ünnepség rendhagyó módon egy kisfilmmel kezdődött, amiben az intézmény diákjai felvázolták, hogy miért szeretnek a rendeki suliba járni. Visszaköszöntek a különféle szakkörök, sportfoglalkozások és a jó barátok is videóból, ami így kétségtelenül méltó felvezetésnek tűnt a program hangulatát illetően.
Tizennégy műsorszámmal készültek a fiatalok a gálára. A sokszínű forgatagot nemzetiségi tánccal nyitották a hetedikesek, a polka hangulatos világába kalauzolva a nézőket. Utána egy meglepő ajándék (talán egy óriáskígyó?) történetén keresztül vezetett az út Édenhez, a terápiás kutyához. Az eb 2011-től dolgozik együtt az iskola közösségével, így vele engedelmességi gyakorlatokat és trükköket mutattak be az ötödikesek. Ignácz Lara és Keller Alexa látványos koreográfiával varázsolta el a jelenlévőket, amely nemcsak érzelmekkel teli és művészien erotikus volt, hanem professzionális is. Nem véletlenül illeték a Connector Táncfesztiválon arany minősítéssel a duó produkcióját.
Az álmok világából négy kicsiny leány varázslatos furulyaszóval csalogatta vissza a publikumot, hogy aztán nagy hahotában kitörve kövessék két „asszony” időtöltését a buszmegállóban. A kabaré rámutatott, hogy a gazdagság és a cicoma semmit sem ér, ha van a közelben némi találékonyság, ami őszinte iróniával párosul.
A rendezvény forradalmi kiállástól sem volt mentes, ugyanis a grundon szövődött barátság, vagyis inkább szövetség teljesen lehengerelte a közönséget a nyolcadikosok énekes-táncos előadásában. Ám a legnagyobb bátorság mégiscsak ahhoz kellett, hogy valaki ki merjen állni egyedül, a barátok támasza nélkül is a színpadra. Illyés Áron megtette egy Ady Endre verssel a tarsolyában, rámutatva a nyilvánvalóra, hogy különleges.
Csodák úgy tűnik, léteznek, hiszen egy nagy csapatnyi gyerek szárazon is tudott úszni, sőt mi több szinkronban tempóztak, becsempészve a játékba a kalózok harciasságát és a Titanic romantikusságát a publikum örömére.
A legnagyobb vigasság mégis a legkisebbeknek jutott, akik mondókákkal és népi játékokkal örvendeztették meg a jelenlévőket. Fuldoklott közben egy tyúk, de későn érkezett a segítség, így a fazékban végezte, hogy aztán hangjegyek vegyék át a helyét. A dolgozatírás alatti lelkiállapotok is visszaköszöntek ritmusjáték formájában, de az i-re a pontot a fénytánc tette fel zárásként.
Leave a Reply