Az ajkai oktatási intézményekben egyre gyakrabban felismerik az Európai Uniós projektekben rejlő lehetőségeket. 2014-ben a Fekete István-Vörösmarty Mihály Általános Iskola és Gimnázium szerepelt a Comenius program keretében sikeresen. A több, mint 300 magyarországi nevezett iskola közül a legjobb 28 nemzetközi együttműködés egyike lett, amelyek közül hamarosan kiválasztják a Nemzetközi Együttműködési Kultúráért Nívódíj nyertesét.
Polgár Judit project menedzserrel és Várbiró Anita tanárral, a program ajkai főszervezőivel, irányítóival beszélgettünk, akik elmondták, hogy 2012 és 2014 között valósították meg a pályázatban leírt feladatokat. Észtország, Spanyolország, Lengyelország, Törökország és Magyarország vett részt az együttműködésben, amelynek fő témája a hagyományos gyermekjátékok megismertetése, bemutatása és betaníttatása volt. Az egész folyamatot, a projektet Törökország indította el és ő töltötte be a koordináló szerepet.
Az iskolából 32 főnek volt lehetősége valamelyik felsorolt országokba ellátogatni. Családoknál voltak elszállásolva, ahol bepillantást nyerhettek egy másik kultúra mindennapjainak az életébe, megismerhették értékeiket. Két gyermekjátékot kellett megtanítani minden vendéglátó iskolának. Ez mellett nagy hangsúlyt fektettek az újrahasznosításra, a szelektív hulladékgyűjtésre, így az egyik játéknak olyan anyagból kellett készülnie, amely újrahasznosítható. A spanyolok békajátékot és brilé kidobót, a lengyelek palant – baseball – játékot és papírsárkány eregetést, az észtek fogócskát és egy pörgettyűjátékot, a törökök kilenckő építőt és fából kocsi készítést, a magyarok pedig a bigézést és a malomjátékot vitték be a közösbe. Természetesen ezeknek a játékoknak egy része ismert minden országban, de más – más sajátosságokkal. Különbözőségeket fedeztek fel formában, kinézetben és az alkalmazott szabályokban. Feladat volt még, megismerni egymás gasztronómiáját, népzenéjét, néptáncát, sőt még dalokat is be kellett tanítani illetve tanulni.
Az ajkai vendégfogadáskor ellátogattak a városi múzeumba, ahol kipróbálhatták a különféle népi művészeti ágakat. Készítettek sípot, koszorút és barátságkarkötőt fontak, megismerkedhettek a csuhé adta lehetőségekkel. Kirándulást is szerveztek a vendégeknek a sümegi várhoz, ahol bepillantást nyertek a régmúlt vitézségekbe. Természetesen mindezt a kötelező feladatok mellett tették.
Minden mozzanatukat, ténykedésüket dokumentálni kellett és az iskolába be kellett tanítani a hazaérkezést követően az itthon maradottaknak. Először a hetedik és nyolcadik osztályt ismertették meg a tapasztalataikkal, majd az ötödik és hatodik osztálynak mutatták be a játékokat, dalokat, táncokat.
A program végén minden csapatnak egy projektterméket kellett elkészíteni. Az észteknek egy DVD anyagot kellett összeállítani a megismert játékokról, a lengyelek egy CD-t töltöttek meg dalokkal, a spanyolok fotógyűjteményt állítottak össze, a törököknek web oldalt kellett készíteni. A magyaroké volt a legnehezebb feladat, nekik útikönyv szerkesztése volt a feladat, minden országról, ahol be kellett mutatniuk az országokat, városokat, játékokat és az ételeiket, süteményeiket. Ezzel a program első része befejeződött. Ezután beszámolót kellett készíteniük a két évben elvégzett munkáról. A kitűzött céloktól a megvalósításig. Az 52 oldalas tanulmánynak az elért hatásokat is be kellett mutatni, amellyel az érdemi része befejeződött a projektnek. Ezt követően választották ki a legjobb 28 projektet és ebbe az előkelő csoportba kerültek a Vörösmartys diákok a tanáraikkal együtt.
Az értékelés után sem fejezték be a munkát, hisz a program csak akkor éri el a célját, ha állandóan szinten tartják azt az ismeretet és tapasztalatot, amit megszereztek. Ez a nemzetközi együttműködésnek az alapja. A fiatalok segítése és hogy jobban megértsék a különböző európai kultúrákat, gyakorolják a nyelveket, ismerjék meg más nemzet értékeit és gyarapítsák tudásukat, így remélhetőleg az Európai Unió egyenrangú tagjaivá válhatnak ebben a tekintetben is.
Leave a Reply