Bőséges böllér reggeli, hurka, kolbász, töltött káposzta és még megannyi finomság várta a falubelieket Ajkarendeken, ahol január 11-én tartották immár 12. alkalommal a hagyományos sváb disznótort. Az Ajkarendekért Egyesület így szeretné ezt a kiveszőben levő szokást továbbéltetni.
A disznóvágásból nemcsak a nagyok, hanem a kicsik is kivették a részüket. Az egyesület a Német Nemzetiségi Önkormányzat támogatásával a 180 kilós ártány (fiatalon kiherélt) disznót egy helyi gazdától vásárolta meg. (A kan disznót azért fosztják meg férfi mivoltától, mivel így könnyebben hízik és húsa is jobb ízű lesz.)
A disznóvágási feladatok sokat nem változtak, ám az évek múlásával egyre többen vesznek részt a munkában. A helyiek szerint ez a siker egyik fokmérője is, mert mindig jelennek meg új arcok, akik szívesen ismerkednek e régi falusi hagyománnyal. A disznótor előtti napokban már javában folyt a lázas előkészület, hiszen elő kellett készíteni a a szükséges eszközöket és a fűszereket is be kellett szerezni. A fűszerezés igen fontos a feldolgozásánál, mert voltaképpen nem csak ízesíti a húst, hanem tartósítja is azt. Nem mindegy, hogy a kolbász, hurka, disznósajt meddig áll el.
A legfontosabb talán az volt, hogy előre meg kellett tervezni, hogyan, mivé dolgozzák fel a sertést, hogy mennyi friss húsra, kolbászra, füstölt sonkára, hurkára, szalonnára, zsírra van szükség, mert az egyesület egész évben ebből gazdálkodik a rendezvényein.
A böllér feladatát, tehát a disznó lebökését, majd a gyors és szakszerű bontását, valamint feldarabolását már három éve Fáskerti József végzi.
Töltl János elmondta, hogy sváb hagyományok szerint Rendeken alapos tisztítás és pörzsölés után rendfára húzzák a disznót, hogy így lógatva darabolják fel. A rendezvény célja a közösségépítés mellett az is, hogy az érdeklődő fiataloknak átadják a disznóvágás és feldolgozás tradicionális népi tudását, mielőtt az végleg feledésbe merülne.
Egy régi szokást is felelevenítettek a bátor vállalkozók mégpedig, hogy a disznó körméből pálinkát, azaz áldomást ittak. Régen úgy tartották, hogy ezzel a szokással adtak hálát a disznónak, remélve, hogy vastag lesz a szalonna. Míg a férfiak kint dolgoztak, addig az asszonyok szorgosan pucolták bent a hagymát, fokhagymát, krumplit és készítették elő a friss májat, vért a bőséges böllér reggelihez.
Pékné Szuzi utasításait követve előkészültek az esti vacsorához is. A zsírsütés feladatát Töltl Zoltán vállalta magára, akitől megtudtuk, hogy különösen fontos a zsír kellő hőmérsékleten való melegítése és a folyamatos kevergetés az üstben, mert különben odaéghet. Hasonló a zsírkeverés technikája az evezéshez, de ügyelni kell arra is, hogy ne csak körbe mozgassuk, hanem az aljára is lenyúljunk a kanállal. Abba is beavatta portálunkat, hogy az ő rokonságában ez a feladat mindig asszonymunka volt, mert régen mindig zsírral főztek, sütöttek így fontos volt tudni a háziasszonynak, hogy mennyi zsírra is számíthat. Általában a disznó súlyának 10-15 százalékával lehetett számolni. Elmondta még, hogy régen a sváb és magyar parasztok nagyon élen jártak a környezetvédelemben, mert szemetet nem termeltek és mindent felhasználtak, csupán az eltört tejeskancsót és borospoharat dobták ki.
A rendeki disznóvágás azonban nemcsak a munkáról szólt, hanem egyfajta örömünnep is, amely az esti torban csúcsosodott ki. 18 órára a szorgos kezeknek köszönhetően el is készült a disznótoros vacsora. Került a szépen megterített asztalokra friss orjaleves, borsikafüves töltött gombócos káposzta, sült véres és májas hurka, Nándi féle kolbász, és pecsenyehús.
Rainiss Andrea, az Ajkarendekért Egyesület elnöke köszöntötte a megjelenteket és köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik az állat leölésétől kezdve a feldolgozásán át egészen a pazar esti lakomáig részesei voltak a szombati napnak. Mindenki sokat dolgozott és jól elfáradt a disznóvágás végére, de megérte, hiszen ezen a hagyományőrző programon rég elfeledett ízekkel, hangulatokkal és igazi gasztronómiai élményekkel találkozhattak a résztvevők.
Leave a Reply