A Nagy László Városi Művelődési Központ színházterme adott otthont március 23-án a Molnár Gábor Műhely Alapítvány fiataljai és barátai számára, akik a Down szindróma világnapja alkalmából találkoztak. A délutáni programon a civil szervezet művészeti csoportjainak előadását láthatták az érdeklődők, akik a sérültek mindennapjaiba is bepillantást nyerhettek.
Lovas Irén intézményvezető megosztotta gondolatait, tapasztalatait a jeles nap kapcsán, melyet március 21-én ünnepelünk. A dátum nem véletlen, hiszen a Down szindrómásoknak a 21. kromoszómája triplázódott – ez is okozza az épektől eltérő másságukat. A szakember felhívta a figyelmet arra a szoros és szeretetteljes kapcsolatra – ezt szimbiózisnak is nevezhetjük –, ami csak a sérültek és a velük együtt élő hozzátartozójuk között létezik. Ez nem mindig könnyű, hiszen a mellett, hogy szép, fárasztó is egyben. Ugyanakkor a rohanásban érdemes emlékeztetnünk magunkat arra, hogy szánjunk időt a szeretteinkre. Érintésekkel is fejezzük ki azt, hogy kötődünk a másikhoz. Nézzünk magunkba és gondolkodjunk el azon, hogy le tudunk-e mondani önmagunkról úgy, ahogy azok a szülők, akik a Down szindrómás gyermekeikkel élnek.
Az alapítvány Ambrózia színtársulata Testvérek címmel adott elő egy tanulságos jelenetet. A történetben a testvérek közötti egyfajta szövetségről, szeretetről, elköteleződésről és összefogásról láthattunk példát, ami a bajban mutatkozik meg igazán. A produkció sajátossága volt, hogy párbeszéd helyett mozdulatokat, metakommunikációs és nonverbális jelzéseket, illetve zenei effektusokat használtak az értelmezéséhez. Az ellentéteket, a jót és a rosszat fekete-fehér díszlettel jelképezték. Az előadásban Down szindrómás fiatalok játszottak, a testvérpárt Csényi Tímea és Schwarzkopf Katalin alakította. Angermayer Tamásné Ildikó rendezte és tanította be a jelenetet. A színdarab ötletét Papp Ferencné Hajnalka is gondozta, aki időközben nyugdíjba vonult. Ildikó szerint fontos, hogy ezek a fiatalok a színjátszás eszközeivel ki tudjanak lépni a komfortzónájukból, vagyis abból a zárt világból, amiben élnek. Így azok az érzések és események, amik az előadásban szerepelnek, újdonságot jelentenek számukra.
A pozitív, reményekkel teli életszemléletet tükrözték az előadott versek és dalok. Dsida Jenő: „Én hívlak élni” című költeményét Csényi Tímea szavalta el. A Hangadók zenekar klipjében betekintést nyerhettünk az alapítványban zajló hétköznapokba. Rövid koncertjükben olyan népszerű előadók zeneszámait hallhattuk tőlük – Horváth Tamás, Halott Pénz, Kowalsky meg a Vega -, melyekkel korábban még nem léptek fel. A Pallagi Attila által vezetett zenekar ezúttal Hidasi Patrikkal, Kemenczky Lászlóval és Zemán Janóval állt színpadra. A refrénekbe a közönséget is bevonták, illetve az intézmény egy csoportja vokálként szerepelt.
Leave a Reply