A járványhelyzet miatti életmódváltozás, a bizonytalanság mindenkit szorongással tölt el, azokat is, akiknél ez jövedelemcsökkenést nem okozott. A hírekből tudjuk, egyre többen veszítik el az állásukat.
Az álláskeresési támogatásért mind hosszabb sorokban állnak a dolgozni kívánó és tudó emberek, akik önhibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe. Sokaknak a tartalékaik, ha vannak egyáltalán, pár hét vagy hónap után elfogynak. Az észszerűen gondolkodó többség ezt nem várja meg, hanem előtte gondoskodik arról, hogy legyen bevétele. A járványhelyzetben, amikor a nagyfoglalkoztatók is leállnak, azon dolgoznak, hogy legalább a saját dolgozóikat megtartsák, nem könnyű munkához jutni.
Mit tesz ilyenkor az álláskereső? Elkezd kapkodni, minden lehetőséget azonnal megragad. Lehetséges, hogy már az első munkanapján megbánja, vagy a munkáltató jön rá, nem a megfelelő személyt választotta. Mi a teendő? Mielőtt bármit tennénk, üljünk le, gondolkodjunk, mi az, amire alkalmasak vagyunk fizikailag, lelkileg? Miben van tapasztalatunk? Ez nem a válogatásról, a túlzott igényekről szól, hanem az önismeretről.
Hiába keresnek a közelben jó fizetéssel beteggondozót, ha tudjuk magunkról, hogy rosszul vagyunk a vér látványától, és nem volnánk arra képesek, hogy egy idegen felnőttet pelenkázzunk. Ez nem kényeskedés. Azt se gondoljuk, hogy a pénzre gondolva menni fog, amúgy meg csak pár hónapig csináljuk. Lehet, hogy már az első fél órában kiderül az alkalmatlanságunk. Újabb kudarc az amúgy is stresszes időben. Valóban ezt akartuk?
Árufeltöltőnek vagy rakodónak se jelentkezzen az, akinek olyan betegsége van, hogy pár kilónál többet nem emelhet. A felvételi beszélgetésen tudja titkolni az állapotát. Fölösleges arra számítani, hogy úgyis csak pudingos dobozokat kell pakolni. Lehet, hogy így lesz. És ha nem?
A takarítói munka sem olyan egyszerű, ahogy azt a háziasszonyok a saját otthoni tapasztalataikból gondolják. Akinek olyan betegsége van, hogy szédül a létrán vagy fél rá felmászni, inkább ne jelentkezzen. Ez a munka sem csak a padló felmosásából áll.
Ezekben a hetekben is hirdetnek betanított munkát egyes összeszerelő üzemekben. Egy technikus átmenetileg végezhet ilyen tevékenységet, attól nem csökken a tudása. Belegondolt-e abba, hogy ha korábban reggel 8 órakor kezdődött a munkaideje, tartott délután 4 óráig, ehhez alkalmazkodott az életvitele, most át tud-e váltani a három műszakra? Van-e céges járat, tömegközlekedés, vagy az egész éjjeli ébrenlét után, ha kell, kocsiba tud-e ülni és hazáig vezetni? Egyáltalán képes-e arra, hogy egész éjszaka ébren legyen, figyeljen, teljesítse a normát? Erre sem képes mindenki.
A rosszul megválasztott munkahelyen biztos, hogy nem lesz hosszú a pályafutásunk. Ha mi nem merjük mondani, hogy ez nem nekünk való, majd mondja a munkáltató.
Tavasszal sok mezőgazdasági idénymunkát kínálnak. Az is egy lehetőség átmenetileg. A napi megélhetést biztosítja, közben jut idő, hogy megtaláljuk azt a munkát, amelyben még ha csupán átmeneti időre terveztünk is, jól érezzük magunkat. Ha elköszönünk, pár havi fizetéssel, munkatapasztalattal és néhány szép élménnyel leszünk gazdagabbak, nem egy újabb kudarc sebeit hordozzuk még sokáig a lelkünkben.
Leave a Reply