Egy ritka és nagyszerű karrier, amelyet Szép Tamás befutott. Szepi, ahogyan mindenki ismeri, végleg szögre akasztotta a stoplist. A 46 éves kiváló ajkai hálóőr hivatalos búcsúztatója az FC Ajka-Budapest Honvéd felkészülési mérkőzés előtt történt, ahol vastapssal köszönték meg az ajkaiak a közel négy évtizedes pályafutást. Az NBI-et megjárt játékossal, búcsúztatása előtt beszélgettünk.
Vége egy több évtizedes korszaknak, hogy érzed magad?
Azt a döntést, hogy szögre akasztom a stoplist, nem én hoztam meg, hanem az orvosok hozták meg helyettem. Miután megműtötték a könyököm (sokadszorra), azután közölték velem az orvosok, hogy ha az életben használni akarom, akkor bizony be kell befejezni. Nehéz volt elfogadni, főleg feldolgozni, mivel mindig is társasági ember voltam, és ezt a hírt a karantén előtt kaptam. Ahogy elkezdődött a bezártság feloldása, úgy kezdtem elfogadni ezt az egészet.
Ugorjunk a karriered elejére, hogy kerültél a kapuba?
Az Ajkai Bányászban kezdtem el focizni csatárként, tizen pár évesen Németh István edző megkérdezte, hogy ki szeretne kapuba állni, mivel senki nem jelentkezett, így hát elvállaltam én. Nagyon jól ment a védés, és azt mondták öt éven belül a felnőtt csapatban kezdő leszek. A következő edzésre már céltudatosan a kapura készültem, vittem magammal a kesztyűmet is. Ahogy fejlődtem és ment az idő, fokozatosan értem el a céljaim, ugyanis azok mindig is voltak.
Mi a legszebb emléked Ajkán?
1997-ben egy szombati napon megszületett a fiam, következő nap pedig a Devecser ellen játszottunk bajnoki meccset. A találkozó rendes játékideje letelt, x-re álltunk és egy jobb oldali szögletnél felfutottam, Csertán Zoli labdáját levettem és a 92. percben eldöntöttem a három pont sorsát, így nyertünk 3-2-re. Ez az élmény egész életemen keresztül fog kísérni és talán pályafutásom legszebb pillanata volt.
Mennyit éreztél még magadban?
Amíg fel tudok kelni a földről, addig még biztos csináltam volna, igaz, hogy esténként fájt, de élveztem a játékot nagyon, és még élvezni is akartam sokáig. Bevallom, bűnöm, hogy néha-néha egy edzésen odaállok a kapuba, nyilván nem vetődök úgy balkéz felé, mert tisztában vagyok az orvos mondataival és nem szeretném, ha ott maradna a könyököm…
Szepi pályafutása és életútja példa lehet a fiatal labdarúgók számára. Játszott Sopronban, Celldömölkön, Pápán és Szombathelyen is többek között, valamint nem rettent meg a légióskodástól sem. Elmondása szerint karrierje három alappillére a szorgalom, munka és az alázat. Ha ez a három valakiben nincs meg, akkor kevesebb az esély a célok elérésére.
BD
Leave a Reply