Apáca akart lenni, de másképp alakult az élete

Fotó: Györkös

December 4-én töltötte be a 90. életévét, de máig kertészkedik, olvas és megcsinál mindent a ház körül Fekecs Emma, akit születésnapja alkalmából családja körében köszöntött a városvezetés.

Az ünnepelt bármikor letagadhatna a korából jó pár évet, fittségét a fiatalok is megirigyelhetik. Nem jelent problémát számára a munka, hiszen kislány kora óta szívvel-lélekkel látja el a rábízott feladatokat. Elmondása alapján jó karban a természet és az állatok szeretete mellett a folyamatos ténykedés, tehát a munka tartja.

A halk szavú, de annál határozottabb asszonyhoz dr. Horváth József alpolgármester és Péntek Magdolna, az Ajkai Közös Önkormányzati Hivatal Szociális és Igazgatási Irodájának vezetője látogatott el kollégáink jelenlétében, hogy ajándékkosárral és miniszteri oklevéllel köszöntsék a jeles napon a család jelenlétében. Az alpolgármester felidézte a néni életének legfőbb állomásait, amelyet az idős asszony méltóságteljesen, a múlton azért el-el merengve fogadott.

Emma néni 1928. december 4-én, Csékúton látta meg a napvilágot a család legidősebb gyermekeként, négy testvére született még. Szülei földműveléssel, gazdálkodással foglalkoztak.

Kislányként a településre járt iskolába, 6 elemit végzett. Jó tanuló volt, a tanítónak mindig ő segített a gyerekek kikérdezésében. Szeretett volna továbbtanulni, apáca akart lenni, de az édesapja nem engedte. Nehéz időket éltek akkoriban, hiszen a háború is zajlott közben, így segítenie kellett a háztartásban és a gazdaságban, máshova se mehetett el dolgozni.

1952-ben meghalt az édesapja, ekkortól a gazdaság egésze rá maradt, a család megélhetése egyedül tőle függött, mivel az édesanyja a kisebb testvéreit gondozta. A tanulást azonban ekkor sem hagyta abba, szabadidejében sok mindent önszorgalomból elsajátított, melyek közül csak néhány volt a szakszerű fametszés, vagy a kertészkedés.

Elmondása alapján a szomszédtól kapott egy angol szótárat, abból rövid idő alatt megtanulta a nyelvet, de érdekelte a varrás is, így azt is autodidakta módon sajátította el. Sokáig a falubelieknek is varrt ruhákat. Állandóan olvasott, szerinte az ökrök már maguktól találtak oda a földjükre, ha szántani kellett, mert bizony ő útközben is inkább a betűket falta az irányításuk helyett.

Amikor a TSZ-ek megalakultak a csékúti TSZ-hez került az irodára, kitanulta a gépírást, a könyvelést, de a cséplőgépkezelést is. Később ő lett a pénztáros, majd a főkönyvelő. A környékbeli TSZ-ekben több helyen is dolgozott (Padrag, Csékút, Nyirád, Devecser), Devecserből ment nyugdíjba 1984-ben.

1959-ben meghalt Erzsébet nevű húga, aki akkor egy 8 hónapos gyermeket hagyott maga mögött, a csecsemő Emma nénihez került, ő nevelte fel. Máig jó a kapcsolatuk fogadott lányával, a szépkorú asszony a születésnapját is nála és családjánál ünnepelte.

Emma néni sosem ment férjhez, saját családja nem volt, de a testvérei gyermekeinek felnevelésében aktívan részt vett.

A rendkívül erős asszony a mai napig egyedül él Csékúton, ellátja magát, az ebédet a családsegítőtől kapja. A ház körül még mindig műveli a kertet és állatokat tart. Az elmúlt években lekvárokat, befőtteket is készített. Nem beteges típus, de szerinte ez azért van, mert egész életében sokat dolgozott és sohasem pihent. Fiatalon akár az egész rétet is lekaszálta egyedül, de „nyughatatlansága” máig megmaradt, ugyanis mindig „kell”, hogy csináljon valamit. Ha nem kertészkedik, akkor szívesen kézimunkázik, vagy olvas, sokszor akár késő éjszakáig. Járatja a Szabad Föld és a Nők Lapja című folyóiratokat, így folyamatosan képben van az aktuális témákkal és történésekkel is.

Egy igazi aranyszívű teremtés, akit érdemes megismerni.

Comments

comments

Be the first to comment

Leave a Reply