„Halottnak – hallgatás;
De a hamu alatt,
Valahol mélyen – izzik a parázs!”
Reményik Sándor hetven évvel a kivégzések után álnéven – Végváriként – írt költeménye hordozza talán október 6-a üzenetét a legmélyrehatóbban az utókor számára, ez az üzenet hatotta át a megemlékezést a Templom-dombon, az aradi vértanúk emlékére felállított kopjafánál.
A Bródy Imre Gimnázium tanulói, az Ajka Városi Bányász Fúvószenekar és az Ajka-Padragkút Táncegyüttes közreműködésével összeállított műsor sajnos a rossz időjárás miatt elmaradt október 6-án.
Így a lerövidített programban Baráth Dorottya, a gimnázium tanulója Heinrich Heine 1849 októberében című versét szavalta, majd Mihályfi Lászlónak, a Bródy Imre Gimnázium igazgatójának az ünnepi beszédét hallgatta a kisszámú megemlékező közönség.
Elmondta, hogy Aradra, a magyar történelem gyásznapjára, s egyben a szabadságharc mártírjaira emlékezünk. Azokra a katonákra, akik a szabadságharc leverése után a kegyetlen megtorlás áldozataivá váltak, akik önként vállalták a halált egy nemzetért. Egy nemzetért, amely sokuknak nem is az anyanemzete volt. Mégis hitték, hogy ez az ország egyszer valóban önállóvá és szabaddá válhat. Ezekkel a bevezető gondolatokkal kezdte ünnepi megemlékezését az igazgató, majd történeti áttekintésében a megtorlás utáni időket idézte fel, amikor nyilvánosan emlékezni sem lehetett az aradiakra. A kiegyezés után kezdődött az a nagyon lassú folyamat, amelynek eredményeképpen honvéd emlékműveket lehetett emelni a szabadságharc hőseinek emlékére. Folytatva elmondta, hogy nem lehet elégszer ismételni a vértanúk nevét, de emlékezni kell a névtelen áldozatokra is, a börtönbe vetettekre, az emigrációba kényszerítettekre, akiknek távol hazájuktól kellett meghalniuk. A véres megtorlásnak összesen 157 hazafi esett áldozatul.
– Mi volt Arad hatása a kiegyezés utáni Magyarországra? – Világossá vált: a szabadságharc nem volt hiábavaló küzdelem, a forradalom előtti állapotokat nem lehetett visszaállítani és a bukás ellenére nemcsak tovább élt, de erősödött is a nemzetben a szabadság és a függetlenség eszméje. Az ország pedig – nemzeti önrendelkezésétől ugyan megfosztva -, végre elindult a polgári fejlődés útján. A múlt része a mának, üzenetét minden korban tovább kell adni a fiataloknak úgy, hogy az ne unalmas tananyag, hanem személyesen átélhető legenda, hagyomány legyen – mondta az igazgató, majd Reményik Október 6 című versével fejezte be megemlékezését.
Az ünnepség végén az önkormányzat nevében Schwartz Béla polgármester és dr. Horváth József alpolgármester koszorúzott. A Fidesz Magyar Polgári Szövetség ajkai csoportja képviseletében Fenyvesi Zoltán és Fülöp Zoltán, a Magyar Szocialista Párt Ajka és Vidéke Szervezete részéről Johanidesz Sándor és Völler Károlyné, a Kereszténydemokrata Néppárt Ajkai Szervezetének nevében Táncsics Tamás és Sidó László, Ajka Város Német Nemzetiségi Önkormányzatának a nevében Töltl Zoltán helyezte el a megemlékezés virágait a kopjafánál. Az ünnepi rendezvény a Szózat hangjaival zárult.
Cs.B.É.
Leave a Reply