Egy négy és egy hat évfolyamos gimnáziumi osztály kapta meg a szalagot a Bródy Imre Gimnázium február 14-én tartott ünnepségén.
Mihályfi László, az Ajkai Bródy Imre Gimnázium igazgatója köszöntőjében megfogalmazta, hogy a szalagavató mindenkinek ünnep. A 4 és 6 évfolyamos képzésben résztvevő minden diáknak van mit ünnepelnie, a sikeresen befejezett tanéveket, az élményeket, a barátságokat, a felnőtté válást. Ha valakinek még hiányérzete van, hogy valamely célt nem sikerült maradéktalanul teljesítenie, még maradt arra ideje. Néhány hónap múlva az érettségi bizonyítvány birtokában azoknak is lehetőségük nyílik a sorsuk irányítására, akik a gimnáziumi évek alatt a körülményeket, másokat, a csillagok rossz állását hibáztatták a sikertelenségeikért. A magunkba vetett hit, a szorgalom, a kitartás az alapja annak, hogy terveink megvalósuljanak. A tehetség csaknem mindenkiben megvan, de sokáig tart felfedezni és csiszolgatni. A Bródyban eltöltött évek alatt a tanárok azon dolgoztak, hogy ezt a drágakövet mindenkiben felleljék. Van, ahol már látszik a csillogás, másnál még csiszolni kell, de még jut rá idő. A siker az értékek kibontakoztatásában és a reális célok kitűzéseben rejlik.
Rossz úton jár, aki álmokból épít várat és elfelejt élni.
A szalagavató kitüntetett és emlékezetes napja a gimnázium életének. A szalag, amelyet a végzősök ruhájára tűznek, büszkeség, mert mindazok, akik kapják, megdolgoztak érte. Rédling Szabolcs a végzős osztályok nevében mondott köszönetet tanáraiknak a sok fáradozásért, a tanórán kívüli programok, a kirándulások, a sportesemények megszervezéséért, amellyel színesítették a diákéletet. Az iskolában eltöltött évek alatt számos barátság született, amelyek azt követően sem szakadnak meg, hogy pár hónap múlva érettségi bizonyítvánnyal a kezükben elhagyják az iskolát. Az ifjúság első éveiben kötött barátságok azért is tartósak, mert akkor még nem a világban keressük a barátokat, hanem barátainkban a világot. A ballagásig hátralevő hetekben jut idő arra, hogy bocsánatot kérjenek azoktól, akiket megbántottak, közös élményeket gyűjtsenek, amelyekre jó lesz visszaemlékezni.
Az alsóbb évfolyamok diákjai nevében Piri Kata szólt a búcsúzásra készülőkhöz. Az iskolában eltöltött éveket zeneműhöz hasonlította, amelynek első hangját akkor írták, amikor először beléptek a gimnáziumba. Az évek során a hangokból dallamok álltak össze, amelyek az élményeket, a barátságokat jelképezték. Mint minden műben, itt is voltak hullámvölgyek, egy-egy nehezebb dolgozat, vagy felelés. Mindenki szerzeménye más, de az alkotás egyik csúcspontja a szalagavató. Egy korszak hamarosan lezárul, a mű elkészül. A tudást, a tapasztalatokat mindenki elviszi magával. Az utak érettségi után szétválnak, a barátságok, az élmények megmaradnak. Remélhetőleg mindenkinél olyan mű születik, amelyet bármikor szívesen újra végigjátszana.
Leave a Reply