Egészséges ember nincs, csak rosszul kivizsgált – kacsintott össze a két egészségügyis szakember, akik Sándor Mária tevékenysége iránti tiszteletből és a magyar egészségügy jövőjét féltve fekete egyenpólóban érkeztek az interjúra. Nem gyászolni akarnak, pedig az egészségügyben tapasztalható nehézségek ellenük dolgoznak. Inkább a civilek figyelmét felhívni arra, hogy most van az utolsó esély a rendszer fenntartására, amelyben mindketten szívvel-lélekkel tevékenykednek.
– A fekete póló jelkép. Egyrészt a véleményünket fejezzük ki az egészségügy helyzetével kapcsolatban, másrészt a Magyarország a Magyar Egészségügyért Civil Szervezetet támogatjuk vele, amelynek tagjai is vagyunk. Most már úgy gondoljuk, hogy nagyon-nagyon itt az idő – a huszonnegyedik órának a legvégén vagyunk – hogy valami történjen az egészségügyben. Gyökeres változásokra van szükség, ilyesmit csak a Sándor Mária és társai féle lépések indíthatnak el, ezért most azon dolgozunk, hogy meg tudjuk szólítani a civileket – fogalmazta meg Hacherné Varga Veronika sürgősségi szakápoló, aki örömmel fogadta az interjút, ugyanis, véleménye szerint így talán olyanok is felfigyelnek a jelenségre, akik korábban nem foglalkoztak vele. – Leterheltek az ápolók, a nővérek és az orvosok is. Gyakran három-négy ember munkáját látja el egyvalaki az osztályokon. A többség számos túlórát, vagy másod- esetleg harmadállást vállal, hogy meg tudjon élni. Általános probléma ez most Magyarországon és marad is mindaddig, amíg az egészségügyi dolgozókat nem fizetik meg rendesen itthon. Egyre többen hagyják el az országot, hiszen külföldön sokszorosát kereshetik meg akár idősgondozóként is. Ezért értékelem én azokat az embereket – gondolok itt Sándor Máriára, Hosszú Katinkára vagy éppen dr. Rácz Jenőre – akik neki mernek menni a rendszernek, ha nem működik, és ki merik mondani az igazságot. Így lehet ugyanis csak előrébb lépni – ad hangot véleményének Humai Zsolt műtőssegéd. A két szakember egyetért abban, hogy az embereknek nem mindig van jó véleményük vagy képük az egészségügyről, főleg amikor azzal szembesülnek például a rendelőkben vagy a kórházakban, hogy mennyit kell várni, hosszú a várólista és még a nővérek sem kedvesek. Ám elmondásuk alapján ezeknek a jelenségeknek mind okuk van. – A betegek mindig azt teszik felelőssé, akivel első körben találkoznak, vagyis az éppen jelen lévő személyzetre irányul a kritika. Ennek ellenére azt gondolom, hogy aki most a pályán van az ország bármelyik egészségügyi intézményében, az azért dolgozik még az egészségügyben, mert szívvel-lélekkel szereti azt, amit csinál. A civileknek el kellene fogadniuk azt a tényt, hogy az egészségügyben dolgozók is családos emberek, akik a saját gyermeküket hagyják otthon azért, hogy mások rokonait ápolják. Ám mivel létszámhiány van az osztályokon, ezért lassabban megy a vizsgálat, vagy éppen a fájdalomcsillapítók kiosztása. Ezekre is utal a fekete póló, üzenet mások felé, hogy az ilyen problémákon is változtatni kell – mutatott rá a tényekre Veronika. – Összetett kérdés ez, számos tényezőtől függ az egészségügy milyensége. Ám a legfontosabb a megfelelő személyzet biztosítása, hiszen hiába vannak fejlesztések, új műszerek, ha nincs, aki használja, vagy működtesse őket. Sok kollégával átbeszélve arra jutottunk, hogy az életpályamodell kialakítása lehetne a megoldás a helyzet továbbromlása ellen – osztotta meg lapunkkal Zsolt, amihez Veronikának is több gondolata támadt. – 1985-ben felvételiznem kellett, hogy ápolónő lehessek, ám manapság sorban szűnnek meg az egészségügyi szakközépiskolák, a nővéreket úgy kell lepkehálóval összefogni. A fiatalok számára nem alternatíva ez a szakma, hiszen túl sok felelősséggel jár, kevés fizetésért. Továbbá nincs ünnepnap, vasárnap vagy megbecsülés a rendszerben, a többség ezért sem vállalja be. Fontos lenne, hogy a pályaválasztás előtt állók olyannak lássák a rendszert, amelyben jó dolgozni. Amelyben van hivatás, szeretet, hiszen csak akkor fogják szívvel-lélekkel csinálni, ha jól érzik magukat benne – fejtette ki a sürgősségi szakápoló, aki szerint az egészségügy már régóta túlélő üzemmódban működik. – Most még lehetőség lenne az utánpótlás biztosítására, hiszen van még egy olyan nővérréteg, amely a tudását és a tapasztalatait átadva tudna segíteni a fiataloknak, ám amint elfogy az ellátó személyzet és tovább emelkedik a betegek száma, akkor lesz az igazi katasztrófa, hiszen jelenleg, még ha nehézkesen is, de mindenkit ellátnak a kórházakban, ám ez hosszútávon komolyabb hibák nélkül nem lesz fenntartható – részletezte Veronika. A két szakembert az ajkai kórház helyzetéről is kérdeztük, ám a helyi speciális kérdésekben nem foglaltak állást. Azt mondták problémák mindenütt vannak, de szerintük országosan kellene megoldani az általános nehézségeket.
Leave a Reply