Üde színfolt a városi parkok fáinak még sárguló lombjai között megbúvó baglyok látványa. Később majd a nyitvatermő örökzöldek tűlevelei között látni őket.
Az erdei füles baglyok télvíz idején évtizedek óta bemerészkedtek a városba, hiszen a házak közötti klíma sokkal kedvezőbb életfeltételeket biztosít a kinti zord időjárásnál és még a rájuk veszélyes ragadozóktól sem kell tartaniuk.
Ragadozó madarak közé sorolják ezeket a kedves madarakat, hiszen kedvenc élelmük a mezei pocok, de a verebeket is szívesen levadásszák az éles, hegyes csőrükkel, erős karmaik segítségével. Ugyanakkor a kártékony rovarokat is elfogyasztják, így a fák gyógyításában is részt vesznek.
A környezetvédelmi szakemberek szakmailag semmilyen kártékony tevékenységükről nem tudnak, amely miatt fellépnének velük szemben. Így a kisgyerekes szülők kedvelt programjának számítanak a bagolynéző séták. Városunkban felnőtt első generációk, pedig már az unokáikkal szemlélik ezeket a sejtelmes éjszakai állatokat. Nem egyszer otthon folytatódik a történet, amikor lekerül a polcról Fekete István, Hú fogságáról írt regénye a denevérszárnyú alkonyatban.
Leave a Reply