Nagy érdeklődés mellett mutatta be harmadik könyvét Herczeg József a Városi Múzeumban, február 20-án. A szerző a Balatoni fiúk történetét dolgozta fel. A hat gimnazista, akik Alsóőrs és Veszprém között vonattal jártak iskolába, 1952-ben szervezkedni kezdtek. Egyikük Hatvári Hugó volt, akit a szerző hosszas keresést követően megtalált. Hatvári Hugó a könyvbemutatón is részt vett.
A rendezvényen a beszélgetést Vesztróczy László vezette. Kérdésére a szerző elmondta, hogy a Hamusics-kötet írásakor találkozott először a Balatoni fiúk elnevezéssel. Felkeltette érdeklődését a történetük. Elkezdte kutató munkáját. A kötet 1945-től dolgozza fel a történeteket. Hatvári Hugó ekkor 13 éves volt, átélte a háború szenvedéseit. Ahogy figyelemmel kísérte a körülötte történteket, észrevette, hogy az a felszabadulás nem az, amilyent szerettek volna. Jött a földosztás, ami jó volt, de eszközök és tudás hiányában az eredmények elmaradtak a remélttől. Bevezették a jegyrendszert és a kulákságra fogták, hogy azért nincs elegendő élelmiszer, mert a disznókkal etetik a gabonát.
A faluban egyszer este ment haza, az árokból nyöszörgést hallott. Ott feküdt az egyik falubelije összeverve. Diáktársával beszélgettek erről. Azt mondták, nem ez volt, amit a háború után reméltek, nem nézik tétlenül, megteszik, amit tudnak.
Kitört a koreai háború, a fiúk közül többen betöltötték a szükséges életkort és katonakötelesek lettek. A sorozásról tért haza, amikor látta, társa családjának a házánál idegenek vannak. Hazaérve kiderült, őt is várták már a nyomozók. Megbilincselték, elvezették. Kint az udvaron már bántalmazták, ami a kocsiban Veszprém felé folytatódott. Az ítéletet, halálbüntetést 1953. február 3-án hozták meg, amit a fellebbviteli tárgyaláson április 16-án helybenhagytak, majd július 15-én kegyelmet kapott.
Előtte két nappal kihívták, és mondták neki, hogy belőle még lehet rendes ember, ha bebizonyítja. A tiszt, aki beszélt vele látta, nem érzi jól magát a fiú, erre visszaengedte a cellájába. Augusztus 18-án két társukat felakasztották. Hatvári Hugó 1956-ban szabadult kalandos körülmények között. Megsérült, majd miután lábra tudott állni elhagyta az országot. Hollandiában telepedett le. Itthon nem kívánatos személy volt, ötször utasították el a beutazási kérelmét, mikor látogatóba haza szeretett volna jönni. A rendszerváltás után tért haza.
A könyv szerzője megemlékezett Varga Gusztávról, a csingeri bánya főmérnökéről, akit olyan súlyosan bántalmaztak, hogy a veszprémi kórházban 10 nap múlva belehalt sérüléseibe. Mindkét tisztet, aki bántalmazta, később hat hónap szabadságvesztésre ítélték, amelynek végrehajtását 3 évre felfüggesztették. Ma Csingerben tábla őrzi az emlékét.
Herczeg József kérdésünkre elmondta, már dolgozik a negyedik könyvén, amelynek megjelenése a nyár elejére várható.
Leave a Reply