Bérletes gyerekszínházi előadás keretében a Szabad Ötletek Színháza mutatta be a kicsiknek Bor Viktor: Hercules című zenés, verses mesejátékát egy felvonásban az ajkai művelődési központ színháztermében.
A mesedarabban Herculesnek az a feladata, hogy megmentse a földet a gonosztól. Az alvilág urát kell legyőznie, ő pedig nem más, mint Hádész, „aki nem valami lángész” – ugyan ki félne tőle, hiszen ráadásul még pösze is. Így „kénytelen” a testvére irányítani őt abban, hogy a jó embereket rabul ejtse. De Zeusz fia éppen hős szerelmes, így egészen addig nincs felkészülve a rábízott feladatra, míg a szíve választottját, a tűzről pattant, ámde jóhiszemű Megarát csellel (álomporral) el nem rabolják, és az alvilágba nem viszik. Ekkor Hercules isteni erejével és tanítómesterének: Filoktétésznek a segítségével megmenti a szerelmét, vagyis felhozza az alvilágból. Ezután jó barátját, az oroszlánt bízza meg azzal, hogy őrséget álljon a gonosz világának (alvilágnak) kapujában és ne engedje ki onnan a rossz szándékú mesterkedőket.
Bor Viktor társulatvezetőt, aki írta, színpadra alkalmazta és rendezte a darabot, leginkább „Romhányi, a rímhányóhoz” tudnám hasonlítani, mert annyira ráérzett a rímelés „tudományára” a prózai szövegben. (Romhányi József író, költő nevéhez fűződik többek között a Mézga és a Flintstone család, magyarul: Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki bravúros szövege.) A színészek játéka, a jelmezek, a díszlet ötletes volt (tehát hűek maradtak a nevükhöz), az előadás pedig szórakoztató, de a csemeték figyelmét mégsem sikerült végig lekötniük. Ez utóbbi talán azért is történhetett meg, mert nem léptek velük igazán interakcióba, nem szólították meg az aprónépet. A mondanivalója azonban vitathatatlanul örökérvényű, hiszen mi földlakók tudjuk jól, hogy a gonoszság egyenlő a butasággal és a szelíd, kedves embereket sokan gyengének vagy gyávának gondolják, pedig igazából ők azok, akik képesek bátor szívvel élni.
Leave a Reply