Koszorúzásokat, megemlékezéseket tartanak országszerte az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére. Tósokberénden a katolikus iskola aulájában október 20-án szervezett ünnepséget Rieder András önkormányzati képviselő.
A katolikus iskola nyolcadikosai színvonalas irodalmi összeállítással és dalokkal elevenítették fel a forradalom és szabadságharc eseményeit Szarkáné Dezső Rozália tanárnő összeállításában, betanításában. A műsorban fuvolán játszott Kéthely Loretta és Gaál Domonkos. A Regös Nyugdíjas Klub a tőlük megszokott igényes összeállítással tették ünnepélyessé az 56-os hősök emlékére rendezett tiszteletadást Horváth Magda vezetésével.
Ünnepi beszédében Kovács Viktor evangélikus lelkész leszögezte, hogy emlékezni egyre nehezebb az idő előrehaladtával, de a mondanivaló nem tűnhet el. Fel kell fedeznünk magunknak újra ezeket a korokat, így az 1956-os eseményeket is. Fel kell tenni azt a kérdést, hogy nekünk, akik még nem voltak jelen, akik nem tapasztalhattuk meg a saját bőrükön az eseményeket, nekünk mit jelent és mi az, amit tovább adhatunk a következő generációnak.
-Emlékezésünket két fogalom köré csoportosíthatjuk. Az első a bátorság, hiszen bátrak voltak az 56-osok. Nem törődtek azzal, hogy mik az esélyek, azt látták, hogy ki kell állni valamiért, amiben hisznek, amitől jobb lesz ennek az országnak, ennek a nemzetnek, s majdan azoknak, akik utánuk jönnek. Ezt a bátorságot példaként vehetjük ma is az elkövetkezendő években és generációkban.
A másik fogalom az igazság, ami általános érvényű. Az emberek, a nép mindig észreveszi, ha valami nem igaz. 1956-ban is észrevette, hogy amiben él az nem igaz, még káros is gyermekeinkre nézve. Amikor erre rájött, akkor ebből egyenesen következett, hogy szabadságra vágyott, a hazugságból való szabadságra, az igazságra, aminek nem szabad kiveszni belőlünk. Ezek mind olyan dolgok, amelyek nem kötődnek korhoz, helyhez, hanem el tudnak bennünket kísérni. Vegyünk példát 1956-nak a hőseiről, bátorságukról és kövessük őket az igazság utáni vágyakozásban és ez előre fog vinni bennünket mindig és soha sem hátra – ezekkel a jelzésekkel fejezte be ünnepi gondolatait a lelkész.
A tósokberéndi ünnepség zárásaként elhelyezték a megemlékezés virágait az iskola előtt álló kopjafánál az ünnepség vendégei és a városrész lakói.
Cs.B.É.
Leave a Reply