Fáklyás felvonulással kezdődött az 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulóján a megemlékezés. A résztvevők a Kaszinótól a Templomdombhoz sétáltak a lobogó lángok sejtelmes fényében.
Ráczné Németh Csilla önkormányzati képviselő, a Humán és Ügyrendi bizottság elnöke ünnepi köszöntőjében megfogalmazta, hogy október 23-a, a nemzeti ünnepünk, amely lehetőséget ad arra, hogy egységben, mindenhol szabadon és együtt emlékezzünk 1956 hőseire és névtelen harcosaira.
Nemzetet összefogó, igazi ünnep az lehet, amit a nemzet együtt zár szívébe, ami mindenkinek összekötő kapocs. Így emlékezünk itt és most Magyarországon? Emlékezni 6 és fél évtized távlatából nehéz, amit akkor éltek át a harcolók és az őket támogatók, soha nem jön vissza. Átalakul az emlékezet, rárakódik a változó idő hordaléka, hozzácsapódnak az emberi indulatok és a jelen nagy kérdései. Természetesen akkor is mindenki másképp élte meg az eseményeket.
A forradalom nagyon összetett folyamatként alakult. Váratlan és meglepő volt az országszerte megalakult forradalmi bizottságok és munkástanácsok létrejötte, hatékony munkája. Ezek csak együtt voltak képesek forradalmat csinálni, amiben követelték a nemzeti függetlenséget, az önrendelkezést, a szabadságjogokat, a szabad választást. Ezek mellé sorakoztak fel a diákok, az utca népe, a gyárak munkásai, a fegyverrel harcolók, és lélekben a magyarok tömegei. De tudunk-e rájuk nemzetként együtt emlékezni?
Élnek köztünk, sajnos egyre kevesebben, akik átélték azokat a napokat, heteket, akiknek személyes emlékeik vannak a történtekről. Nekik az idő múlásával is elválaszthatatlanok az emlékeik attól, ahogy akkor viszonyultak az eseményekhez. Élnek köztünk, akik nem vettek részt az eseményekben, de lélekben egyetértetek minden követeléssel.
A ma ünneplők többségének a kora miatt személyes emlékei nem lehetnek, ők az iskolában azt tanulták, hogy ellenforradalom volt, a dolgozó nép és a haza ellenségeinek a próbálkozása a fennálló rend megdöntésére. Azzal ellentétes információkat csak családi vagy baráti körben lehetett hallani. Az 1980-as évektől kezdett tisztulni a kép, majd a rendszerváltás után megismerhetővé váltak fontos források.
Azok, akik elindították, hogy 1989-ben rendszerváltás legyen hazánkban, akik azért küzdöttek, hitet tettek 1956 szellemisége mellett. A forradalom és szabadságharc ünnepe a fiatal generációé, ugyanis 56-ban ők indították el az eseményeket. Felszabadultan, az együtt akarjuk, együtt tesszük érzésével bátran kimondták az igazságot, megfogalmazták, hogy milyen jövőt szeretnének és ha kellett, fegyverrel is kiálltak mellette. Az 1956-os forradalom jelképe a lyukas zászló, ikonikus alakja Nagy Imre, aki vállalta a történelmi sorsát, a halált is hazáért.
A beszédet követően a Pannon Várszínház művésze, Egri Zsófia, Kárpáti Barbara és Keresztesi László adott ünnepi műsort.
Ajka Város Önkormányzata nevében Schwartz Béla polgármester, dr. Horváth József és Dorner László alpolgármesterek, illetve dr. Jáger László címzetes főjegyző helyezett el koszorút az emlékműnél. Megemlékeztek az alkalomról a Fidesz KDNP ajkai szervezetének, a Demokratikus Koalíció Veszprém megye 3-as választókörzetének, a Magyar Szocialista Párt Ajka és Térsége Szervezetének, valamint az Ajka Város Német Nemzetiségi Önkormányzatának képviselői is.
A megemlékezésen közreműködött az Ajka Városi Bányász Fúvószenekar.
****
Méltóságteljesen együtt ünnepelni
A Csingervölgyért Egyesület szervezésében hagyományosan minden évben gyertyagyújtással és koszorúzással emlékezik Csingervölgy és Bódé városrészek lakossága az egykori bánya irodaépületénél. Gerencsér Hilda, az egyesület elnöke reményét fejezte ki, hogy egyszer majd az emberek lelkében október 23-a is olyan kiemelt ünneppé válik, mint március 15-e.
A bányász családba született Poórné Tatai Izabella, aki gimnazistaként élte át az eseményeket, visszaemlékezésében elmondta, hogy 56 a világnak is megmutatta a magyarok elszántságát és erejét. Családja egyszerűen, takarékosan élt, az évente levágott egyetlen disznó húsának ki kellett tartania egy évig, az országban élelmiszerhiány volt, leleményességre volt szükség, hogy beszerezzék a megfelelő mennyiséget. Az emberek elégedetlenek voltak. A nehézségeket sem vidéken, sem a fővárosban nem lehetett tovább tűrni. Ajkára is begyűrűzött mindez. A bányászok, üveggyári és timföldgyári dolgozókkal a gimnazisták együtt vonultak. A forradalomnak sok áldozata lett, menekültek, széttört családok. Az ünnep akkor lesz igazi, ha a magyarok ideológiai kisajátítás nélkül, méltóságteljesen együtt tudnak majd emlékezni.
Leave a Reply