A vírusjárvány szabályainak betartása mellett szinte családias ünnepséget tartottak az év eddigi kitüntetettjeinek az ajkai városházán. Elmaradtak az ilyenkor szinte törvényszerű méltatások, ezt az érintettek és az újságírók írásban kapták kézhez.
Semmit nem von ez le azonban az elismerések értékéből, hiszen a város az idén is megmutatta, hogy értékeli a kiemelkedő teljesítményeket, amelyet a kitüntetettek a saját területükön nyújtottak. Az elismerő okleveleket Schwartz Béla polgármester adta át és egyben gratulált is a kitüntetetteknek.
Az alma nem esik messze a fájától
Az Ajkai Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság személyi állományából Hanisch Róbert c. tűzoltó főtörzsőrmester érdemelte ki az Év Ajka Város Tűzoltója címet. A magasra nőtt még mindig fiatal ember, már majdnem 25 éve, 1997. augusztus elsején „szerelt fel” Ajkán a Tárkányi Károly Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóságra gépkocsivezetőnek. Kérdésünkre a Kolontáron élő tűzoltó elmondta, hogy a tűzoltó szakma iránti érdeklődését édesapja váltotta ki, aki maga is tűzoltó volt az ajkai laktanyában. Sajnos keveset szolgáltak együtt, édesapja két évvel később korkedvezményes nyugdíjba vonult. Róbert az évek során, szorgalmának köszönhetően hamar elsajátította a tűzoltás és műszaki mentés elméleti ismereteit, valamint gyakorlati fogásait. A szolgálati kötelességein túl, rendszeresen vett rész szakmai és sportversenyeken, ahonnan általában jó eredményekkel tért haza, öregbítve az Ajkai Tűzoltóság hírnevét. Bajtársai elismerik segítőkészségét, nyitottságát mások gondjai iránt.
Méltatásában csupa elismerő szavakat találunk, ami egy „hibátlan” tűzoltó képét vetíti elénk, Hanisch Róbert megérdemelte az „Év Ajkai Tűzoltója” elismerést. Ehhez természetesen kellett, hogy felettesei észrevegyék szorgalmát, munkáját és tehetségét, az ő jelölésüknek köszönhető a mostani elismerés. Róbertnek a kitüntetés elsősorban visszaigazolást jelez, hogy megbecsülik munkáját és biztos abban, hogy ez rajta keresztül bajtársainak is szól. Önmagát egyébként úgy határozza meg, mint „munkás”, azaz bármilyen poszton képes helytállni, ahová beosztják éppen. Kérdésünkre elárulta, hogy most is szolgálatba van, tehát ha hívnák, itt kellene hagynia „csapot-papot” és rohanhatna beöltözni, de a sors ezúttal kegyes volt hozzá, hagyta nyugodtan ünnepelni. Az ittenit persze egy házi ünnepség is követi majd, s bár Róbert tagadja, minden bizonnyal része lesz némi férfias ugratásban, ha visszatér a laktanyába. Az ilyen tréfálkozás mögött mindig némi büszkeség is állhat és joggal érezheti úgy a legénység többi tagja is, hogy a város figyel rájuk és továbbra is számít a munkájukra.
A régi iskola is jó még
Az Ajka Város Év Rendőre elismerést az idén Szanyi Szilveszer c. rendőr alezredes kiemelt fővizsgáló kapta. Méltatásában a felsorolt évek és az azokhoz kötött változó beosztások, hogy hogyan és mikor vált bűnügyi előadóból fővizsgálóvá, milyen egyéb kitüntetéseket kapott már, talán nem sokat mondanak. Bejárta a ranglétrát a rendőrségnél – volt nyomozó is, ami gondolom terepmunkát jelent – de megvallja nekünk, hogy soha nem veszítette el kedvét és érdeklődését hivatása iránt, ma is szereti munkáját. Eredetileg kereskedelmi főiskolát végzett, külkereskedői üzletkötői végzettsége is van, de az a pálya nem vonzotta, inkább rendőrnek állt. Nála is felfedezhető a családban a rendőri „vérvonal”, nagybátyja bűnüldözőként tevékenykedett Budapesten, ma már nyugdíjas. Az általa mesélt történetek hangolták Szanyi Szilvesztert is arra, hogy tevékenyen lépjen fel a bűnözők ellen. Hamar megbarátkozott a pálya nehézségeivel is, ma is bármikor hívhatják rendkívüli esetekhez helyszínelni akár éjszaka is, de ez már a vérévé vált. Próbáljuk provokálni: szokott-e krimiket olvasni, vagy bűnügyi tárgyú filmeket nézni. Kiderül: főleg a régi vágású regényhősük – Maigret, Colombo – kötik le. Az ő módszereik még mások voltak, de kétségtelen, hogy az új nyomozati vizsgálati eszközök és azok pontosságának fejlődése nagyot lendített a bűnözők elleni harcon. Egyre több a térfigyelő kamera is, amelyek felvételei néha igen hasznosnak bizonyulnak a tények feltárása során.
A kitüntetés váratlanul érte Szanyi Szilvesztert, de nem tagadja, jól esett neki. Olyan elismerés ez, ami erőt adhat a további munkához.
Nem kérdeztük, de valamennyien tudjuk, hogy a rendőrség és az azt körülvevő társadalmi közeg jelentősen megváltozott az évek során. Mikor Szanyi alezredes még nem volt alezredes, tehát pályája kezdetén, a kilencvenes évek közepén még szinte csak lopásokkal, lakásbetörésekkel kellett foglalkoznia. Ismeretlen volt ez az „ipari mennyiségű csalás”, gazdasági bűncselekmények és az interneten történő visszaélések, amik napjainkra jellemzővé váltak, de úgy érzi, tájékozódással, önképzéssel mindig sikerült lépést tartania a változásokkal.
– Azért a „klasszikus bűncselekmények” is megmaradtak, a testi sértés és a garázdaság sem ment ki a divatból – mondja némi mosoly kíséretében az alezredes. Ő is tervezi megvendégelni kollégáit az alkalomból, néhány üdítő és sütemény mellett idézik majd fel az emlékezetesebb eseteket. Könyvben nem tervezi megörökíteni kalandjait – pedig nyilván lenne mit – elegendőnek tartja, hogy átélte őket és mindig a becsületes emberek érdekeit tarthatta szem előtt.
Könyvek bűvöletében egy életen át
Művelődésért díszoklevéllel ismerte el a város képviselő-testülete Bölcskeiné Kocsis Zsuzsa, a Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidő Központ könyvtárának a közelmúltban nyugdíjba vonult vezetőjének, az intézmény igazgató-helyettesének munkáját.
A kitüntetett kérdésünkre elmondta, megtisztelő számára az elismerés, és különösen annak örül, hogy a Magyar Kultúra Napja alkalmából kapta (az oklevél átadását az akkori járványügyi helyzet nem tette lehetővé – a szerk.). Az anyanyelvünk teszi lehetővé azt, hogy a végtelenül gazdag magyar irodalmat olvashassuk, megismerhessük annak gyöngyszemeit. A könyvtár a legfontosabb kultúraközvetítő hely, amely mindenki előtt nyitva áll. Számára fontos, hogy minden nap könyvet vegyen a kezébe. Ő maga el sem tudná képzelni úgy egy napját, hogy ne olvasna legalább néhány oldalt. Az olvasás gazdagabbá tesz bennünket. Minden ember életében vannak olyan szakaszok, amikor támogatásra szorul. A könyvek ezeken a helyzeteken is átsegíthetik.
Bölcskeiné Kocsis Zsuzsa 14 éves kora óta jegyzi fel az általa elolvasott könyveket, a listán több, mint 2000 cím szerepel. Az érettségit követően tanulmányait a szombathelyi főiskola magyar nyelv és irodalom szakán folytatta, ahol 1982. június 18-án vehette át diplomáját könyvtár, valamint magyar nyelv és irodalom szakos általános iskolai tanárként. Néhány nappal később már az ajkai városi könyvtárban dolgozott olvasószolgálati munkatársként. Munkahelyéhez csaknem negyven éven át hűséggel, elhivatottsággal, szakmai alázattal kötődött. Jó és együttműködő, segítőkész partnere volt az olvasóknak, kollégáknak egyaránt. Munkájának elismeréseként 1993. február 4-től olvasószolgálati csoportvezető lett, majd 2007. január 1-től a Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidő Központ szakmai igazgatóhelyettese.
Élete feledhetetlen élménye volt, amikor Göncz Árpád köztársasági elnök ellátogatott a könyvtárba és találkozhatott vele. Szintén szép élményként őrzi a híres írók, művészek látogatását az intézményben, egyedül azt sajnálja, hogy a tervezett új könyvtár nem épült meg. Szerencsés, hogy 40 évig egy remek csapat része lehetett, amelyért hálás munkatársainak.
Ha azt mondjuk, hogy mindene a sport – nem mondunk semmit
Sportért díszoklevéllel ismerte el a város Bedő János több évtizedes munkásságát, aki 1958-tól, a gimnáziumi diákévei idején került közelebbi kapcsolatba a sporttal.
Érdeklődésének középpontjában a kézilabda és a labdarúgás állt. Meglepetés mellett felemelő érzés volt számára, amikor megkapta az értesítést, hogy kitüntetésben részesítették. Sokat dolgozott a sportért, amely sok élményt biztosított számára, és vallja, a mai világban, amikor rengeteg lehetősége van egy fiatalnak, meghatározó a szerepe. A sport célt ad, kitartásra, küzdeni tudásra nevel, azon kívül új barátokat lehet szerezni, számos élménnyel gazdagodik a sportoló.
Sok fiú álmodozik híres labdarúgó pályafutásról, de csak keveseknek sikerül megvalósítani. A legfontosabb a kitartás, a rendszeres munka, a kudarcokon való felemelkedés képessége. Sok fiatal az általános iskola után vidéken folytatja a tanulmányait, így már nem tudja látogatni az edzéseket. A nagy csapatok és az akadémiák elszívó ereje is érvényesül. Ajka város mindent megtesz azért, hogy a tehetséges fiatalokat itthon tartsa.
Bedő János kiemelkedő pályafutást tudhat magáénak. Az Ajkai Alumínium kézilabda csapatának kapusként 1962 és 1968 között tevékenykedett. Az Alumínium NB III-ba jutott labdarúgó csapata mérkőzéseinek, majd a város összes sporteseményeinek a hangosítását végezte. A Timföldgyár automatikaosztály dolgozóival 1975-ben megalkotta az elektromos eredményjelzőt, amely 2013 őszéig működött. A sportcsarnok eredményjelzőjét 1988-ban készítette el munkatársaival. A Hungalu SK NB-I/B-s kézilabda szakosztályának vezetője volt 1994 és 1997 között, majd szerepet vállalt a Kézilabda Klub Ajka megalakításában. A Futball Club Ajka technikai vezetőjeként 2001-ben kezdett dolgozni, tevékenységét jelenleg is ellátja.
Az ajkai sportélet népszerűsítésében is közreműködött, 1983. augusztus 28-tól a Veszprém megyei Napló tudósítójaként is dolgozott, valamint 1986-tól 1998-ig a Nemzeti Sportnak is tudósított.
A legszebb dolog a legkisebbeket nevelni
Oktatásért – nevelésért díszoklevelet vett át Kaposiné Kundermann Lívia Erzsébet, a Patakparti óvoda óvodavezető-helyettese, aki 34 éve neveli az ajka óvodás gyermekeket. Óvodapedagógusi munkáját hivatásának tekinti, és kiemelkedően végzi. Gyermekszeretete, lelkiismeretessége, szakmai tudása és alázata a jó és szép meglátásának képessége az, amellyel elismerést vívott ki szűkebb és tágabb környezetében egyaránt. Az Ajka Városi Óvoda Pedagógiai Programjának kialakításában aktívan részt vett, gyermekcsoportban is dolgozik vezetői feladatai mellett. A tehetségfejlesztésben és a hátránykompenzálásban egyaránt példát mutat munkatársai számára. Kérdésünkre megfogalmazta, hogy a kitüntetés sokat jelent számára, köszöni mindenkinek, akik javasolták majd méltónak találták arra. A méltatásban hosszasan sorolták a szakképesítéseit, amelyeket munkája mellett szerzett.
Folyamatosan képezi magát, van olyan év, hogy több képesítést is szerez. Vallja, a mai gyermekek mások, mint a 30-40 évvel ezelőttiek, folyamatosan meg kell újulniuk a nevelő munkát végzőknek is.
A pedagógus életpálya modell kialakításakor, 2014 évben elkészítette portfólióját, mesterpedagógus besorolás ért el, képzett óvodai szaktanácsadó lett.
Óvodájában bevezette a pozitív pszichológia kutatásai eredményeire épített Boldogság programot, amellyel célja a gyermekek önbecsülésének növelése, a pozitív életszemléletre való képesség elsajátíttatása. Jelentős szerepet vállalt a városi óvodák pályázatainak megírásában, megvalósításában. Vallja, hogy a kisgyermekek nevelése számára nem munka, hanem hivatás, amely hatalmas örömöt nyújt minden nap. Az óvónőhöz a kisgyermek őszinte, odabújik hozzá, átöleli. Sok szülő a gyermeke óvodába kerülése után ébred rá arra, hogy a játékon keresztül milyen fejlesztő munkát lehet végezni.
A Patakparti óvoda pedagógus közösségével Erasmus+ pályázat keretében sikeres nemzetközi együttműködést tudhat magáénak, „Act together –be creative!” (Cselekedjünk együtt – legyünk kreatívak! – a szerk.) címmel megvalósított művészeti nevelési programban. Számos továbbképzésen vesz részt, évente akár több képzésen is. Környezetében elismert szaktekintély, az új típusú szaktanácsadói rendszer bevezetése óta segíti Veszprém megyében az óvodapedagógusok, óvodai nevelőközösségek, vezetők szakmai megújulását, fejlődését. Kidolgozott tématerveit pedagógus társai számára hozzáférhetővé teszi. Innovatív személyiségét mutatják pedagógiai újításai, a pályázatok melyekben aktívan közreműködött.
T.A. – L.S.
Leave a Reply