Ajka város fél évszázados ünnepségeit emlékezetessé tette néhány olyan elképzelés, amely akkor a városvezetés részéről fogalmazódott meg. 13 év távlatából bebizonyosodott, hogy értékálló elgondolások voltak ezek az ötletek. Így az akkor megalkotott városrészek jelképei, címerei napjainkban is számos helyen felbukkannak. Kiadványokat tesznek színesebbé, rendezvényeken utalnak a településrészekre.
Legújabban Bakonygyepes tűnt ki egy elképzeléssel, amelyet megvalósítottak. A városrész központi épületére, a Művelődési Ház falára helyezték el a bronzba öntött városrészi címert, Dienes Attila szobrászművész munkáját. A műalkotást május 29-én avatták fel. A nemzeti színű szalagot Áment Márton, aki a jelkép tervezésében aktívan részt vett és Pék Attila önkormányzati képviselő vágta át. Az ünnepi műsorban énekeltek a Gyepesi Nyugdíjas Klub kóristái, verset mondott Kizmus Mihályné.
Áment Márton a címer létrehozásának körülményeit osztotta meg az ünnepség résztvevőivel. Elmondta, hogy amikor Ajka városa a születésének az 50. évfordulóját ünnepelte, akkor az előkészületeket végző szervező bizottság egy munkacsoportot hozott létre Szimbólum Bizottság elnevezéssel. Minden településrészből delegáltak egy főt a testületbe. Ők tervezték meg a várost alkotó egykori falvak, településrészek saját jelképeit, címereit. Természetesen az egyes személyek a saját városrészükkel foglalkoztak, majd ezeket harmonizálták egymáshoz. Gyepesről Áment Márton volt a bizottság tagja, mellette Varga György rajzkészségével dekoratőrként, György Nikolett tanácsadóként vett részt a gyepesi címer megalkotásában.
Áment Márton elmondta, hogy Gyepesnek nem volt addig címere, ezért egy a településre jellemző jelképcsoportot állított össze. A címerben látható ábrázolások a következők lettek:
Az alsó mező a védelmi rendszert jelképezi. A Gyepes név a gyep(ü) szó származéka, mely erdőszövedék képezte akadályt jelent. Ez arra utal, hogy az itt lévő erdőrendszer hajdan beletartozott a határvédelmi gyepűrendszerbe.
A felső mező bal oldalán egy búzakalász csokor van sarlóval, amely a szinte egyedüli megélhetési forrásra utal, ugyanis a falu lakói csak földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak a XX. század közepéig.
Középen az 1910-ben épült templom az aktív vallási életet jelképezi. Az újratelepítéstől a második világháborúig csaknem 99 százalékban római katolikus vallásúak lakták a falut.
Jobb oldalon egy gólya látható. A helyiek kedvenc, tisztelt madara. Úgy tartották, szerencsét hoz a falunak.
Színösszeállítása magyar nemzetre utaló piros, fehér, zöld.
A címert mostantól mindenki szemügyre veheti, aki Magyarpolány, vagy Noszlop felé utazik és rátekint a kultúrházra.
Leave a Reply