A győri Péterfy Sándor Evangélikus Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda harmadik osztályosai tanítóik kíséretében a Nomádia Szabadidőparkban jártak.
A nap programjában a gyerekek pillanatok alatt „belakták” a Nyugat-Dunántúl legnagyobb palánk játszóvárát, amiben várbörtön, fegyvertár, vasverde, kaloda, lovagterem is van. Félórás történelmi bemutatót láthattak lovasokkal, íjászokkal, korhű jelmezekben vitézi virtuskodással. A népes közönség nagy hangerővel buzdította a verbuvált magyar vitézeket. Repült a nyílvessző, a hajítókereszt a céltáblába, a tuskó fölé, mellé, nagyokat kiáltottak, amikor siker koronázta a várnépség vitézségi próbáit.
– Itt minden azért történik, hogy a gyerekek kellemesen érezzék magukat – állapították meg a tanítványaikat elkísérő pedagógusok, akik nem fukarkodtak a házigazdák elismerésével. – Értenek a gyerekek nyelvén. Nagyon jól éreztük magunkat. Kellemes kirándulóhely, érdemes volt Ajkára látogatni – hangzott az egységes vélemény. A gyerekek szép emlékekkel tértek haza, és messzire vitték Ajka idegenforgalmi látványosságainak hírét.
A hatvankét fős lelkes, vidám vendégsereg mellett Nomádia „őslakói” is kellemesen érezték magukat, így lett kerek a nap, amelyen a játék, a szórakozás mellett sokat tanulhattak, s még Ajka helytörténetéből is ízelítőt kaptak, hallhattak Molnár Gábor és Fekete István írók ajkai kötődéséről. Kirándulásuk végén látogatást tettek a Városligetbe, a Fekete István-szigetre, ahol megismerkedhettek az író állatszereplőinek szobraival. Az egyik kislány szomorúan kérdezte: – Miért törték le VUK füleit? Erre viszont nem kaphatott magyarázatot.
Sipos Ottó Tibor
Leave a Reply