„ Van, aki megy, és van, aki jön,
Aki rád nevet és elköszön,
De a végállomás én leszek, esküszöm.”
Zsúfolásig megtelt a szabadidő központ színházterme május 8-án az esti bérletes előadáson. Az Első emelet slágereiből összeállított musical, a Csakazértis szerelem sokunkat színházba csábított.
Egy időutazáson vehettünk részt ezen az estén a Turay Ida Színház művészeinek az előadásában, Halasi Imre rendezésében. Visszamehettünk a nyolcvanas évek panellakásába a Havanna lakótelep első emeletére. Felelevenedett bennünk a TV-ből ismert Brinkmann professzor megnyerő modora, külseje, kellemes szinkronhangja. A kedvenc kis játékfigura, a Moncsicsi, a Burda az NDK-ból, a farmer a jugóktól, póló a lengyelektől, a Rubik-kocka, a csernobili tragédia. A házibulik hangulatát is átélhettük újra, amikor a vörös bort kevertük kólával és leóként ittuk. John Lennont és Yoko Onót láttuk és hallgattuk. Sandokánt néztünk a TV-ben, a moziban a Hairt. Megünnepeltük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóit és beszéltünk a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet időszakáról, közben apáink stikában főzték a pálinkát a sufniban.
Mindezt újra átélhettük. Hallhattuk Patkó Béla Kikit élőben, ugyanazon a hangon, mint fénykorában. Az otthonkában a lábát fáslival betekerve, felpolcolva Hűvösvölgyi Ildikót nagymamaként és a nagypapa Mikó Istvánt kicsit süketen, kicsit pityókásan. Keresztes Ildikót, aki munkásnőként másodállásban takarított, hogy a gyerekeit taníttatni tudja. Sasvári Sándort elvtársként, tisztségviselőként. Közben sok-sok szerelem születésének lehettünk a tanúi a fiatal házibulizók révén…
Újra hallhattunk húsz Első emelet számot, amelyekhez a keretet egy rajongói levél adta. A teljesség igénye nélkül néhány sláger – Szállj csak, szállj csak szabadon, Madame Pompadour, Ennek a lánynak párja nincs, Ez nem az a hely, Egy Emelettel feljebb, Kis generáció, Én téged nézlek, de nem figyelsz, Ez az a hely, Amerika – az elhangzottak közül, amelyek felelevenítették a fiatalságunkat.
A slágerekhez Borbély Krisztina, egy sokrétű, tehetséges koreográfus és színésznő álmodta meg a táncos betéteket, nagyon jól rátalálva az egyes jellemek kínálta lehetőségekre. A zene, a játék, a tánc összhangja az idei színházi évad talán legnagyobb közönségsikerét aratta az ajkai színházteremben. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy harminc évet fiatalodva részesei lehettünk ennek az élménynek. Hazaérve leporoltuk a kazettás magnónkat, előkerestük a színpadon is látott kazettát és kicsit recsegve, kicsit sercegve, nosztalgiázva, meghallgattuk a már elfeledett slágereket.
Cs.B.É.
Leave a Reply