A dobogó harmadik helyén állunk, de ez nem dicsőség. Az ENSZ legújabb környezetvédelmi jelentése szerint a vizsgált 21 európai ország közül élelmiszerpocsékolásban Magyarország a harmadik helyen áll a fejenként éves 94 kilogramm kukába dobott étellel. Egyáltalán nem vigasz, hogy a nyertes Görögország 142 kilogrammos és Málta 129 kilogrammos teljesítményétől igencsak messze vagyunk. Sokan pocsékolunk, miközben a világban 700 millió ember nélkülözi az alapvető élelmiszereket is.
A termelés környezeti károkat okoz, a pocsékolással nem csupán pénzt dobunk ki, hanem a bolygónkat is szennyezzük. A pazarlást tervezéssel, előre gondolkodással is csökkenthetjük. A maradékot sem minden esetben kell kidobni, sok mindent lefagyaszthatunk, vagy más étel készülhet belőle. A maradék pörkölt, ami már kevés volna a családnak, gulyásként kiváló leves másnapra. Fel kell hagynunk a hagyományos magyar vendéglátással is, amikor kétszer annyi ételt készítünk, mint ami elfogy. A pazarlás a modern kor velejárója. Ötven -száz évvel ezelőtt ismeretlen volt az ilyen fajta pazarlás. Mindenért keményen megdolgoztak a földeken, az állatok körül, és meg is becsülték a munkájuk gyümölcsét.
Szimeiszter Imréné, az egykori falusi gasztronómiai hagyományokat őrző Nosztalgia Nyugdíjas Klub elnöke Tüskeváron élt gyermekként és fiatal korában. Megtudtuk tőle, hogy mindent felhasználtak. Hetente otthon sütöttek kenyeret, a héját megszárították, ledarálták, majd azt tették a tésztára dió helyett. A gyümölcsöt megszárították, éles késsel felszeletelték, télen azt fogyasztották és finom gyümölcsleves is készült belőle. Gyakran készítettek aludt tejet, amit sokféle ételhez használtak. A lisztes krumplis, stercet egyik nap lekvárral, másik nap aludt tejjel fogyasztották. Az étlapon gyakran szerepelt főzelék, amit két napig is fogyasztottak. Hűtéshez a kútba engedték le az élelmiszert. Ami emberi fogyasztásra már nem volt alkalmas, odaadták az állatoknak. Megbecsülték az ételt, hiszen keményen megdolgoztak érte a földeken vagy a családi gazdaságban.
Ma a kereskedelem is termeli a fel nem használt élelmiszert. A lejárathoz közeli termékeket leárazzák, ami így sem fogy el, megy megsemmisíteni. A lejárt szavatosságú élelmiszer ugyanis veszélyes hulladéknak minősül. A kereskedők közül egyre többekben tudatosul, hogy nem szükséges eddig eljutni. Egy ajkai pékség minden nap zárás előtt átadja a megmaradt pékárut egy civil szervezetnek, amelynek tagjai még aznap eljuttatják azt a rászorulókhoz. Egy nemrég nyílt szatócsboltban kimérve vásárolhatjuk meg a szükséges mennyiséget.
Ártalmasak az úgynevezett impulzusvásárlások, amikor át nem gondoltan veszünk meg olyan dolgokat, amikről aztán kiderül, számunkra haszontalanok. Jó esetben el tudjuk ajándékozni annak, aki hasznát veszi, rosszabb esetben hulladék lesz belőle, ugyanúgy mint abból az ételből, amit a gyerek elkér a menzán, bár tudja, úgysem eszi meg.
A közétkeztetőktől csak az arra engedéllyel rendelkező, a konyhai hulladék elszállásával, megsemmisítéssel foglalkozó vállalkozás szállíthatja el a maradékot, illetve kutyatenyésztéssel foglalkozók közül azok, akik rendelkeznek a megfelelő engedéllyel, tudtuk meg Kovácsné Győri Zsuzsannától, a Városi Intézmények Működtető Szervezete intézményvezetőjétől.
Az étkeztetéskor keletkezett hulladékokról és annak kezeléséről írásos dokumentációt kell vezetni. A megmaradt élelmiszer veszélyes hulladéknak minősül, így emberi fogyasztásra alkalmatlan, és tilos átadni.
Élelmiszer-hulladékként kezelik a kiszolgálásból megmaradt ételmaradékok, az élelmiszerbiztonsági kockázatot jelentő, csomagolásában sérült élelmiszereket, a szennyeződött, fogyasztásra már alkalmatlan csomagolatlan, a romlásra gyanús, vagy már romlásnak indult élelmiszereket.
Ha a gyorsan romló hulladékok megfelelő gyakoriságú elszállítása nem oldható meg, gondoskodni kell azok megfelelő hűtve tárolásáról. Ez különösen vonatkozik a moslékra.
Leave a Reply