A húsvét előtti napokban kilátogattunk a piacra. Vásárolni, árakat nézni és megtapasztalni, hogy milyen a hangulat.
Azt tapasztaltuk, hogy az emberek, miután a rezsi és a gyógyszerek kifizetése után egyre kevesebbet tudnak élelmiszerre, ruházkodásra fordítani, az ajándékozásról már ne is beszéljünk, jobban megnézik, mire adják ki a pénzüket. Számítanak az akciók, de nem dőlnek be mindennek. Igaz, a piacon nem divat a trükközés. Évek óta visszajáró őstermelők, kereskedők kínálják a portékájukat. Többségük helyi vagy környékbeli.
Több, mint egy éve feltűnt egy új standon kolbász, szalámi, és most az elmaradhatatlan húsvéti sonka. Akár néhány szeletet is lehet kérni. Elmúltak már azok az idők, amikor sorban álltak a tizenegynéhány kilós sonkákért. A 4 és 6 ezer forint körüli árak miatt ma már nem sokan tudnák vagy akarnák azt megfizetni. Így pedig mégis jut igazi hagyományos parasztsonka az asztalra húsvétkor.
Tojásból, aminek darabja 70 és 100 forint között mozog, még elviszik a tartóban a 10 darabot.
Amíg sorban álltunk retekért és narancsért, hallgattuk, mit beszélnek a vásárlók. Egy nagymama mesélt ismerősének.
– Nálam volt a kisunokám, büszke, hogy már tud írni. Írt is a nyuszinak, hogy mit kér húsvétra. A megszólítás Drága Nyuszika! volt. Amikor megláttam, egyetértően bólogattam. A kislány azt hitte, arra bólintottam rá, hogy megkapja. Sajnos, most nem jut jégkirálynős kabátra… A 11 tagú családnak csak az ebéd 40 ezer forint lesz. Hétfőn pedig becsukjuk a kaput, ide ne jöjjenek a locsolók. Az ő ajándékukat végképp nem tudom kigazdálkodni.
(ta)
Leave a Reply