Egymás munkájának megbecsülése alapvető érték a Városi Bölcsődében

Az előző évekhez hasonlóan idén is megszervezték a Városi Bölcsődében a Bölcsődék Napját. A színvonalas szakmai rendezvényt április 23-án tartották az intézményben, ahol a munkatársak mélyebben megismerhették a jelzőrendszer működését, illetve részt vettek egy kommunikációs tréningen.

Szőllősi Veronika Virág megbízott intézményvezető nyitotta meg a programot. Elmondta, hogy hazánkban az első bölcsőde 1852 áprilisában nyitotta meg kapuit, amiről 2010 óta évente megemlékeznek.

Kupi Andrea Éva, az Ajkai Család- és Gyermekjóléti Központ igazgatója bemutatta röviden az intézményüket, majd részletesen beszélt a jelzőrendszer működéséről.

A jelenlévők megtudták, hogy a több évtizedes múltra visszatekintő intézményt (1987 óta működik) többször átszervezték, jelenlegi formájában 2016 januárja óta működik a Móra Ferenc utcában, illetve az adományok gyűjtése és osztása a Sport utcában, a volt súlyfürdő épületében történik, amit az önkormányzattól kaptak erre a célra. A helyiségre nagy szükség volt, mivel jelentős mennyiségű adományt sikerült összegyűjteniük tavaly: ruhát, élelmiszert, “cipősdoboz” ajándékokat, de osztottak fenyőfát, meleg ételt, bútort és még számtalan tárgyat, amit felsorolni lehetetlen.

A konkrét segítségnyújtás tehát nagy részét teszi ki a munkájuknak, emellett még többféle speciális és egyéb feladatot is ellátnak. A teljesség igénye nélkül: óvodai, iskolai és kórházi szociális munka, ingyenes jogi, pszichológiai tanácsadás, prevenciós programok, nyári táborok. A gyermekjóléti alapellátás munkájuknak egy másik nagy területe, amiről részletesen beszélt az igazgató.

Létrehoztak egy járási feladatokat ellátó új szolgáltatási formát, ami a Család- és Gyermekjóléti Központ és Ajkán kívül még tíz település tartozik hozzájuk. A Központnál esetmenedzserek dolgoznak, akik nem találkoznak közvetlenül a családokkal, hanem a hatósági intézkedéssel érintett esetekkel foglalkoznak (például védelembe vétel, ideiglenes hatályú elhelyezés).

A Család- és Gyermekjóléti Szolgálatnál dolgoznak azok a családsegítők, akik a családokkal rendszeres kapcsolatban állnak, ezt korábban családgondozásnak, most szociális segítő munkának nevezik. Tulajdonképpen ők azok, akik kijárnak az érintettek otthonába. Céljuk, hogy a család képessé váljon arra, hogy a család önállóan meg tudja oldani a problémáit. Ez egy bizalomra épülő segítségnyújtás.

A gyerek tükörképe annak, ahogy a család él

A szolgálat törvényi előírások alapján működteti a jelzőrendszert. Az ezzel kapcsolatos közös munkáról, feladatokról részletesebben beszélt az igazgató, hiszen a bölcsődének is van egyfajta együttműködési kötelezettsége, ami többek között abból áll, hogy megjelennek a szakmaközi megbeszéléseken. A szolgálat évente beszámolót kér az összes jelzőrendszeri tagtól, amiből összefoglalót készít és az éves tanácskozáson ismertet. Ezután készül egy intézkedési terv az egész városra kiterjedően, ami az új célok, tervek megvalósítására vonatkozik.

A továbbiakban hangsúlyozta az előadó a jelzőrendszeri tagok felelősségét. Arra kérte a szakembereket, hogy fokozottan figyeljenek a gyerekek megszokottól eltérő viselkedésére, az apró jelekre, amelyek a kicsik játékában gyakran megjelennek. Ha problémát látnak, azt kötelességük felvállalni, vagyis jelezni, mert másképpen a gyermek mindenekfelett álló érdeke nem fog érvényesülni. Az is elhangzott, hogy a bölcsődéből nem szokott jelzés érkezni, inkább az általános iskola alsó tagozatában kezdődnek a nehézségek. Erre reagálva a bölcsőde megbízott intézményvezetője elmondta, hogy a kisgyermekeknél, a családoknál csírájában megtapasztalják ugyan, de valószínűleg csak később körvonalazódnak a problémák. Arra törekednek, hogy helyben megoldják a felmerülő nehézségeket, ha ez nem vezet eredményre, akkor vesznek igénybe külső segítséget.

Emellett magánszemélyként is van mindenkinek egyfajta kötelezettsége, ugyanis ha csak felmerül a bántalmazás, elhanyagolás gyanúja, már azt is jelezni kell a gyermekjóléti szolgálat, illetve a gyámhivatal felé. A bejelentő adatait külön kérés nélkül is zártan kezelik, így nem kell attól tartani, hogy „mi lesz, ha a szomszéd megtudja, hogy én tettem a bejelentést”. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a jelzőrendszer nem csak a gyerekekről szól, hanem a felnőttekről is, ezért fontos, hogy segítsünk egymáson. Oda kell figyelni az idősekre is, valamint azokra a kiszolgáltatott emberekre, akik nem tudják a saját érdekeiket képviselni.

Az előadó kitért az ellátási területekre, a jelzési szintekre, a családokkal való munka szépségeire és nehézségeire. Nem elhanyagolható információ, hogy amióta járási feladatokat is ellát az intézmény, az állam a felére csökkentette a finanszírozásukat. A városnak viszont fontos, hogy működni tudjanak, ezért az önkormányzat még egyszer annyit hozzátesz a költségvetésükhöz, mint amennyit az államtól kapnak.

Fontos a jó kommunikáció

A program második részében Lovas Irén, a Molnár Gábor Műhely Alapítvány intézményvezetője dramatikus elemek segítségével tartott kommunikációs tréninget a jelenlévőknek „Bújjunk egymás bőrébe” címmel, amellyel az önismeretüket tudták elmélyíteni a személyiségükkel dolgozó szakemberek.

A játékos, szerepcserés gyakorlatokban humoros párbeszédeknek lehettek a részesei, beleélhették magukat egymás gondolataiba, érzéseibe. A kommunikációnak ezt a tudatosabb szintjét nem csak azért tartják lényegesnek, hogy a szülőkkel, hozzátartozókkal jól tudjanak kapcsolatot teremteni, hanem azért is, mert ennek alapvető feltétele a dolgozók összehangolt munkája.

This slideshow requires JavaScript.

Comments

comments

Be the first to comment

Leave a Reply