Volt Ajkán egy közösség, amelynek tagjai nap, mind nap visszaköszöntek, vagy ránk köszöntek. Ismertük mindannyian őket, hiszen a mindennapi betevőinket náluk vásároltuk. Úgy gondoltuk, ha rájuk mosolygunk, kedves szavakkal illetjük őket, akkor frissebb szalámit, kenyeret kapunk tőlük. Már több, mint húsz éve nem látni a balatoni fehér vitorlás emblémájukat. Megszűnt a vállalatuk. Ők voltak a pannonkeresek.
A napokban ismét összegyűltek Vargáné Baranyai Gizella és Egervári Józsefné kitartó szervezésének köszönhetően. Huszonhat nyugdíjas érkezett a találkozóra. Gizike köszöntötte a régen látott kollégákat, majd Kundermann Jenő a Pannonker Veszprém Megyei Kereskedelmi Vállalat volt ajkai kirendeltség vezetője szólt a volt munkatársaihoz.
-Jó együtt lenni. Jó együtt lenni? – Igen jó, mert a találkozások mindig örömet jelentenek. Felelevenítjük az aktív években eltöltött időket. Örülünk az együttlétnek. Megosztjuk a mai gondolatainkat is egymással. Mindig vannak közöttünk új arcok is, akik még a Pannonkernél dolgoztak velünk, de csak most érték el a nyugdíjkorhatárt. Már sajnos sokan eltávoztak közülünk, akiknek az emlékét megőrizzük, megemlékezünk róluk – ezen üdvözlő gondolatokkal köszöntötte a megjelent nyugdíjasokat a volt főnökük, majd megköszönte a szervezőknek, hogy ezt az összejövetelt létrehozták.
A találkozás alkalmával gyertyákat gyújtottak az eltávozott kollégák emlékére. Visszagondoltak az együtt töltött időkre, néhány jellemző momentumot felidézve. Volt is kikre emlékezni, hiszen fénykorában a vállalat 180 eladóval dolgozott, a környező falvak boltjaiban dolgozókat is beleszámítva. Ezen a nyugdíjas találkozón a vállalat nyomdokaiba lépő ABC-k dolgozói voltak jelen ajkai, csékúti, padragi és tósokberéndi üzletek dolgozóival kiegészülve. A legidősebb a Szendrei Péterné Erzsike volt a maga 80 évével, de többen voltak közöttük, akik jövőre érik el ezt a szép kort.
Az együtt töltött néhány óra alatt tartalmas beszélgetéseket folytattak. Elmondták egymásnak, hogy az elmúlt egy év alatt mi minden történt velük. Beszámoltak az unokákról, dédunokákról. A társalgást egy kellemes vacsorával ízesítették meg. Elhatározták, hogy egy év múlva ismét megszervezik a találkozót.
Leave a Reply