Márfi Gyula érsek szentelte meg a Boldog lV. Károly király Kápolna új oltárképeit vasárnap, a bányásznapi programsorozat keretében tartott szentmisén Csingerben.
Az Ajkacsingervölgyi Egyházközség nevében Áment János elnök köszöntötte az érseket. Az elnök köszönetet mondott azért, hogy az ünnepi szentmise bemutatásával megtisztelte a kápolna felszentelésének tizedik évfordulóját.
Az elnök elmondta, hogy amikor Tomor Sándor plébános vezetésével elkezdődött az építkezés, sokan nem hittek abban, hogy a hanyatlóban levő csingeri városrész lakossága képes lesz fenntartani egy kápolnát. A közösség azonban megmutatta, hogy a cél érdekében áldozatokra is képes. A kápolnát nem csupán fenntartja, hanem folyamatosan fejleszt is. A kápolnának saját orgonája van, az udvaron a stáció képei láthatók, a toronyból a bányászok tiszteletére minden nap a Bányászhimnusz szól harangjáték formájában. Az egyházközség elhatározása alapján Szent Borbála, a bányászok védőszentje is helyet kap a kápolnában. A képet Farkas Tibor festette.
Középen a kápolna névadója, Boldog lV. Károly király domborműve látható, jobb oldalon a Jézus szíve festmény, bal oldalon pedig Szent Borbála képe.
Márfi Gyula érsek a megszentelést követően arról szólt, hogy az igazi hívő ember egész életét átszövi Isten szeretete. Bajban, bánatban, betegségben is kell hinnünk. Az idők folyamán sok minden változik, divatok jönnek, mennek, az igazi emberi értékek viszont állandóak. Azokhoz kell igazodnunk. Sokan mondják, nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba. A víz folyik, ezért nem állandó. Igazuk van, de az is biztos, hogy a folyó mindig ugyanabba az irányba folyik. Belegondolni is borzasztó, mekkora káoszt okozna az, ha a Duna, amelyik létezése óta ugyanonnan ered és ugyanoda tart, elkezdene az ellentétes irányba folyni. Vagy a tárgyakat alkotó atomok elkezdenének önálló életet élni. Felrobbanna a tárgy. Isten a mi életünk állandósága. Az általa közvetített értékek állandóak.
– Régen hittanosokat oktattam, majd a következő tanévben sok gyerek már nem járt hozzám – emlékezett Márfi Gyula. – Amikor megkérdeztem a szülőket, azt válaszolták, a gyermek jövője érdekében. Igen, lehet, úgy, hogy nem részesült hitoktatásban, könnyebb volt bizonyos iskolákba bejutnia, de a szülő mit üzent ezzel a gyereknek? Azt, hogy Istent bármikor meg lehet tagadni. Ez volt a lehető legrosszabb útravaló egy fiatal számára. Egy népszerű előadó énekli, hogy szeretlek is, meg nem is. Ez nem létezik. Vagy szeretünk, vagy nem. Vagy fontos a hitünk, és kitartunk mellette, vagy nem vagyunk hívők.
Sokan mondják, nem házasodnak össze, mert az ő kapcsolatuk papír nélkül is működik. De meddig? És hogyan? Az egyházi esküvő, amikor a házasulandók fogadalmat tesznek, hogy a másikat szeretik, mellette állnak bajban, betegségben, örökre szól. Egészséges lelkű gyermek felneveléséhez szükség van anyára és apára is. A gyereknek az a megfelelő, ha a vér szerinti családjában, szeretetben, hitben élhet. Vannak olyan gyerekek, akik kiskorukban elveszítik valamelyik szülőjüket.
– Láttam egy filmet, amelyikben egy kisfiú, akinek korán meghalt az édesapja, beszélt arról, hogy milyen sokat jelent neki az, hogy az édesapja akarta az ő megszületését és haláláig gondot viselt rá, nagyon szerette – mondta az érsek. – Mindezt édesanyja elmondásából tudja. A kisfiú tiszteli és szereti az édesapját, akiről még csak emléke sem lehetett. A gyermek számára szülei jó példája semmivel sem pótolható.
A szentmise a Bányászhimnusz eléneklésével ért véget.
A szentmisén közreműködött a Padragi Bányász Férfikórus.
Fotó Györkös
Márfi atya szentmise keretében áldotta meg az oltárképet
Leave a Reply