A Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidő Központ kiállítótermében Széll Győző tartott előadást „Klímaváltozás: Érvek és ellenérvek” címmel november 17-én. Mihályfi László, az Ajkai Bródy Imre Gimnázium intézményvezetője mutatta be az előadót a téma iránt érdeklődőknek.
A közelmúltban Glasgow-ban lezajlott klímacsúcs is jelzi, hogy jelenleg ez az egyik legfőbb probléma – és talán félelem – az emberiséget foglalkoztató kérdések közül.
Elöljáróban megtudtuk, hogy az ajkai származású Széll Győző a középiskolai tanulmányait követően a Pécsi Tudományegyetemen diplomázott. Elsőként reál vonalon, majd bölcsész karon végzett. Angol nyelvtudásának köszönhetően ösztöndíjjal sikerült külföldön is továbbtanulnia. Pécsett nyelvészetet oktatott, később kommunikációs tréner, illetve coach lett. Az elmúlt évtizedekben rengeteget utazott, valamennyi kontinensen járt már. A klímaváltozás érveléstechnikai szempontból foglalkoztatja.
Az előadó bevezetőjében előre bocsátott néhány tudnivalót a hallgatóság számára, miszerint a témának nem szakértője. A klímaváltozás egy téma a sok közül, ami érdekli. „A vizsgálódás nélküli élet nem embernek való élet” – vallja, Szókratészt, ókori görög filozófust idézve. Ismertetőjében a klímaváltozással kapcsolatos problémákat több oldalról közelítette meg, érveket és ellenérveket sorakoztatott fel.
Témaválasztásának oka, hogy egyelőre messze nincs teljeskörű tudományos konszenzus a globalizáció fontos kérdésében. Kutatásai alapján az ok-okozati kapcsolatok nem bizonyítottak. A klímaváltozással összecsúsztatják a környezetszennyezést, az élőhelyek leszűkülését, vagy éppen a Föld erőforrásainak esztelen felhasználását. Szerinte ezek radikálisan különböző problémák.
Elemzésében a klímaváltozással kapcsolatos érvek négy szintjét különböztette meg.
Mérések szerint a Föld középhőmérséklete növekszik a 18. század óta. Igaz ugyan, hogy a tudomány mindent folyamatosan megkérdőjelez – mint például a mérések megbízhatóságát – de nagyfokú tudományos konszenzus van erről az állításról.
A második érv szerint a klímaváltozást legalább részben emberi tevékenység, leginkább a levegőben lévő üvegházhatású gázok – mint a szén-dioxid, a metán – egyre növekvő százaléka okozza. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon mennyire megbízhatóak ezek a mérések? Mihályfi László hozzászólásában elmondta, hogy a rendelkezésre álló összes szakirodalom szerint az elmúlt 150 évben az üvegházhatású gázok gyorsabb ütemben nőttek a légkörben, mint korábban. A metánról szintén több indokot sorol fel a szakirodalom azzal kapcsolatban, hogyan járul hozzá a felmelegedéshez.
A következő állítás pedig az, hogy mi, emberek, képesek vagyunk tenni a klímaváltozás ellen azzal, ha csökkentjük az említett gázok mennyiségét. Ha ebben bizonytalanok vagyunk, akkor kimondható: túl nagy a tét ahhoz, hogy ne próbáljunk meg közbelépni. A glasgow-i klímacsúcson az országok vállalták, hogy 2030-ig 30 százalékkal csökkentik a légkörbe jutó metán mennyiségét. (Minden ország ezt nem vállalta, köztük hazánk sem.)
Végül, a negyedik állítás szerint: érdemes, sőt kötelességünk tenni a klímaváltozás ellen, ez az egyik legfontosabb feladatunk, civilizációnk túlélése a zálog. (Felmerülhet a kérdés: vajon ez kiknek is a feladata? Az országoké, a kormányoké, a szakembereké? Fontos lenne tisztázni.)
Az előadó többek között kitért a klímaváltozás közgazdaságtani költségelemzésére, a gyors információáramlás okozta optikai csalódásra. Grafikonokat láthattunk a globális szárazság problémájáról, a hurrikánok, illetve az ausztráliai tűzesetek számáról.
Elemzéséből kiderült, hogy a klímaváltozás kérdése, illetve problémája sokkal mélyebb, mint amilyennek „első ránézésre” tűnhet. Tény, hogy a technológia nagyon gyorsan fejlődik. Így amit nem tudunk megoldani jelenleg, lehet, hogy egy évtized múlva már igen. Ebben lehet bízni, mert az emberiség nagyon sok olyan technológiai problémát megoldott, ami korábban elképzelhetetlen volt.
Tény az is, hogy Széll Győző előadásmódja nagyban eltért a megszokottól. A hallgatóság komoly figyelemmel kísérte a szavait, de nem feltétlenül tudta azt mindig követni. Érveket elemzett és nem foglalt állást. Nagyon fontos viszont, hogy erőteljesen gondolkodásra késztetett mindenkit. Szerinte ne meggyőződéseink, hanem nézőpontjaink legyenek. Nincsenek végső igazságok, hanem tettek vannak, hogy mit érdemes a legjobb tudásunk szerint tenni. Mivel túl nagy a tét, ezért mégis csak úgy érdemes gondolkodnunk, hogy: klímaváltozás van, valószínűleg részben mi okozzuk, jó eséllyel tudunk is tenni és érdemes is tenni ellene.
Leave a Reply