Az új, egészségügyi szolgálati jogviszony – mint az várható volt – jelentős ellenállást váltott ki az egészségügyben dolgozó orvosok és szakápolók részéről, bár egyesek igyekeznek elbagatellizálni, hogy három megyei kórház ellátásához elegendő, 5500 egészségügyi dolgozó döntött úgy, hogy nem írja alá az új munkaszerződést. A részletek megismeréséhez segítségül hívtuk Rig Lajost, a Jobbik Magyarországért Mozgalom országgyűlési képviselőjét – miután a Magyar Imre kórházban nem tudtunk „nyelvet fogni”.
A szín
Mivel ugyanazt a poharat kétféleképpen látják a felek – félig tele van-e, avagy félig üres -, Rig Lajostól, a Skype-on készített interjúban először azt kérdeztük, mi a nagyobb baj: az, hogy az egészségügyi dolgozók túlnyomó része, 95 százaléka ha vonkodva is, de aláírta, vagy, hogy 5 százalékuk nem látta el kézjegyével az új egészségügyi jogviszonyba való átlépését március 1-jén. A képviselő szerint ez utóbbi a nagyobb baj, mert az eddig már meglévő betöltetlen állások mennyiségét növeli az újabb munkahely-elhagyás. Ilyen helyzetben minden egyes pályaelhagyó veszteség, 5500 már „felbecsülhetetlen”. De helyileg még nagyobb lehet a gond, hiszen Tatabányán szinte az egész kórház megbénult, a sürgősségi és a belgyógyászati osztályon felmondott szakdolgozók miatt. A Szent Imre kórházban átmenetileg megszűnt az intenzív betegellátás, a Dél-pesti Centrumkórházban pedig megszűnt a gasztro-enterológiai osztály. (Szegeden 300 orvos úgy írt alá, hogy ha május végéig nem változik semmi, ők is veszik a sátorfájukat- a szerk.) A megszűnt osztályokat átvezényléssel kell „újraéleszteni”. Ez pesten egyszerűbbnek tűnik, de valószínűleg vidéken is ehhez az eszközhöz kell nyúlni, ami már nem annyira könnyű feladat.
Az alapkérdések Rig szerint azok, hogy miért pont most és miért pont így kellett ezeket a változtatásokat bevezetni? A kormányzati kommunikáció szerint „semmi nem fog változni”, mindenki megkapja eddigi bérét. Ebben azért van némi csúsztatás, mert az új munkaszerződésekben a végkielégítés hatról három hónapra csökken (kivéve a védett korban levőkét – a szerk.). Megszűnnek a meglévő kollektív szerződések és külön engedélyhez kötik a másodállások létesítését és tisztázatlan az ügyeleti díjak kérdése is, illetve az a helyi kórházigazgatók hatáskörébe került. Nem esik szó az egyéb szakápoló személyzet ügyeleti díjazásáról, pedig itt is adódhatnak feszültségek, illetve igazságtalanságok. Nekik például az ügyeletben töltött nap után pihenőnap jár, amit az ügyeletben töltött időből levonnak, így „mínusz órájuk” keletkezik, átlagban nettó öt órát kapnak csak meg ügyeleti díjazásként. Ez igazságtalanság. Tehát amikor a kormányzat azt mondja, hogy nem fog csökkenni a bérük, „már hazudik”. Rig Lajos úgy látja, hogy az egészségügyet is eléri majd munkaügyben a „második felmondási hullám”, ami az egészségügyi vészhelyzet lecsengése után várható. Mikor a dolgozók észlelik, hogy csökkent a bérük, megnőtt az átvezénylések száma és hátrányukra változtak a jogköreik.
Közbevetettük, hogy bizonyos információk arra utalnak, hogy a kormány megpróbálja megakadályozni, hogy az egészségügyi dolgozók „kizsarolják” magukat és erőn felül teljesítsenek – nyilván a nagyobb jövedelem reményében. Rig Lajos ezt nem így látja.
– Nagyon sokszor hallhattuk azt, hogy az egészségügy területén óriási bérnövekmény volt. Az orvosok tekintetében ez igaz, mert eddig nem látott mértékben nőtt a bérük és tovább is fog növekedni. A szakdolgozók esetében azt hallhattuk, hogy 2022-re összesen 72 százalékkal emelkedik a bérük. De azt nem teszik hozzá soha, hogy 2022-ben lesz egy 30 százalékos alapilletmény növekedés, de az nem a 2021-es alapilletmény 30 százaléka, hanem a 2016-osé lesz! Ha közben hozzávesszük az áremeléseket és az inflációt, ez a 30 százalék lecsökken 12 százalékra.
Rig Lajos szerint Ausztriában és Németországban ezeknek a béreknek a többszörösét adják feleennyi munkáért is. Ott nincs átvezénylés sem és jobbak a munkakörülmények is. Ennek elszívó hatásával továbbra is számolni kell. A közösségi médiában is uralkodóak azok a vélemények, amelyek szerint március elsejével nem volt jó választás, csak „rossz és még rosszabb” volt. Akinek hiteltörlesztése, családja, gyerekei vannak, kénytelen volt az aláírását adni, akinek pedig már volt eleve B terve, élt is a lehetőséggel és kilépett és nemsokára külföldön vállal munkát, és az is lehet, hogy nem is az egészségügyben. Őket nehéz lesz pótolni.
Az egészségügyi rendszert most is csak az egészégügyi dolgozók hivatástudata tartja életben, akik nem szeretnék, hogy betegek maradjanak ellátatlanul. Azonban, ha a vészhelyzet lecseng, visszaáll minden a rendes kerékvágásba, újra indulnak a tervezett, az elhalasztott és az egynapos műtétek, akkor kell számítani egy második felmondási hullámra. Az egészségügyben dolgozók pályaelhagyóként itthon is elhelyezkedhetnek és akkor lesz majd igazán bajban a – következő – kormány.
Befejezésül Rig Lajos arra kérte a kórház igazgatókat, hogy ne pártutasításokat hajtsanak végre, hanem inkább az alattuk dolgozók kéréseit próbálják meg közvetíteni a törvényhozás felé.
A fonák
Igazságtalanok lennénk, ha nem írnánk le azokat az információkat, amelyek „nem hivatalosan”, de érzésünk szerint hitelt érdemlően tudomásunkra jutottak. Bár kevés szó esik róla, de az az új egészségügyi jogviszony életbe lépése komoly változtatásokkal jár a munkaügyi területen. Nevezetesen a magyar egészségügyben egy olyan új bérezési-informatikai rendszer bevezetése zajlik, aminek létrejöttét csak az új szolgálati jogviszonyba való átlép(tet)és teszi lehetővé. Ezzel együtt ugyanis regisztrálják az összes alkalmazottat és vállalkozót, akinek kapcsolata van az állami rendszerrel így nyomon követhetik tevékenységüket és „mozgásukat”. Megszűnik tehát annak veszélye (és lehetősége), hogy egy-egy egészségügyi dolgozó (legyen az osztályvezető orvos, vagy ápolónő) ügyeleteket halmozhasson és esetleg fáradtan lássa el feladatát. Mint ahogyan a kamionsofőrök éberségére is egy tachográf vigyáz, ami naplózza a kötelezően kiveendő pihenőidőt.
Ezzel persze az is bekövetkezhet, hogy ha valaki eddig túl sokat vállalt, mások pedig éppen hogy túl keveset, a rendszer ezt jelzi, sőt, megakadályozza, hogy ilyen típusú, „kizsaroló” munkabeosztások keletkezzenek. Az általunk megkérdezett szakértő szerint az „igazságosabb” rendszerben az is kiderülhet, hogy nincs is akkora ápolónő hiány, mint amekkorát a közvélemény feltételez, és így a rejtett tartalékokra is fény derülhet.
A bérezés pedig egy külön történet. Az ügyeleti díjakkal együtt szakértőnk szerint egy kórházban az ápolónők nettó fizetése ma 2-3 százezer forint körül mozog, az osztályvezető főorvosoké pedig 1-1,5 millió forint lehet, ami kiindulásnak nem rossz.
Értesüléseink szerint egyébként az ajkai Magyar Imre Kórházban az új egészségügyi jogviszonyba lépők, illetve a kilépők aránya csaknem megfelel az országos átlagnak, miután – a VEOL hivatalos forrásból meg nem erősített közlése szerint – csaknem hatszáz dolgozójuk aláírta az egészségügyi szolgálati jogviszony változásáról szóló törvény szerinti új munkaszerződést.
Lékó Sándor
Leave a Reply