Ábrándok bűvöletében: a fenntartható fejlődés korlátai címmel tartotta a Pannon Egyetem Ajka Kampusz nyitó előadását Dr. Gelencsér András levegőkémikus, akadémikus, a Pannon Egyetem rektora május 30-án. A nagyterem megtelt érdeklődőkkel.
Az akadémikus elmondta, hogy nemcsak a jövőt, már a jelent is meghatározza az, hogy mit tudunk tenni a fenntarthatóság szempontjából.
Hozzátette: a fenntarthatóságról keringő tévhiteket szeretné előadásában eloszlatni. Az alaptétel, hogy a fejlődést a fosszilis energiahordozóknak köszönhetjük, a készlet kimerülése a modern élet alapjainak megrendülését hozza el. Az az ember él fenntartható módon, akinek minél kisebb az ökológiai lábnyoma. Azt tartják sokan, hogy az energia fenntartható módon való biztosítása a jövőnk kulcsa. Ezzel a felfogással mindössze egy baj van, az, hogy nem igaz.
Nem a szén-dioxid kibocsátásának csökkentése az a módszer, amellyel a világ összes problémáját orvosolhatjuk. A Földre a Napból érkező energia mennyisége gyakorlatilag korlátlan, tízezerszerese annak, mint amennyit felhasználunk. Óriási mennyiségben van jelen. Ezzel csak az a probléma, hogy nem akkor, nem ott és nem úgy jön, ahogyan arra a modern élethez szükség volna. A fény érkezik, de nem vezetéken, hogy azonnal rá tudjuk kapcsolni gépeinket az energiaforrásra. Ez régen nem volt gond, sőt, például a busmanoknál ma sem az. Ők nem kívánnak energiát átalakítani. Összegyűjtik a növényeket, az állatokat és elfogyasztják. Ez a modern civilizáció esetében nem működik. Az ember az éghajlatot közvetlenül nem tudja befolyásolni. Közvetve viszont igen. Egy kilogramm gázolajból, ha elégetjük egy gramm korom képződik. A nagy felületű, fekete korom annyi fényenergiát nyel el, amennyi egy háztartás heti energia szükséglete. A szén-dioxid is így működik. Ez a mellékhatás az éghajlat változásába már bele tud szólni.
A politikusok gyakran mondják, hogy az éghajlatváltozás megállítható. Ennek jegyében lehet tüntetni, politikai találkozókat tartani, de mivel a találkozóra a természetet nem hívták meg, így nincs arról tudomása, hogy mit kellene tennie. Az éghajlatváltozás a természeti rendszer működése, és ebből a természetet nem lehet kihagyni.
A sarkkörön túl olvad a fagyott talaj, szerves anyagok szabadulnak fel, nincs ember, aki ezt meg tudná akadályozni. A Sarkvidék jegének 70 százaléka az elmúlt 40 év alatt elolvadt. Ez egy öngerjesztő folyamat, nem verődik vissza a fény, hanem elnyelődik, ezért erősödik az olvadás. Gyakran halljuk, hogy a megújuló energiaforrás oldja meg a problémát. Megújulónak mondják a napelemet, amely telepítésére még pályázatot is lehet nyerni. A gond pusztán az, hogy a napelem nem megújuló és nem is energiaforrás, hanem energiát átalakító eszköz. Magról kihajtó napelemet vagy szélkereket látott valaki? Megújuló energiaforrás a növény, amely fotoszintetizál, megnő, kivágják, majd kezdődik a folyamat elölről. A napenergiát nem tudjuk szabályozni, nem tőlünk függ, mikor van éjszaka vagy nappal, tél és nyár. Egy hordó olajnál más a helyzet, azt akkor használjuk fel, amikor akarjuk.
A napelem előállítása rengeteg anyagot – szilíciumot, alumíniumot, rezet, fémeket – igényel, valamint sok energiát. Az általa termelt energia háromszorosa annak, amennyit az előállításához felhasználtak. Egy napelempark, ha 25 évig működik, az első 6 évben az előállításához szükséges energiát termeli vissza. A hőerőmű viszont a befektetett energia 40-szeresét hozza vissza.
Az erőforrások hatékony felhasználása kulcskérdés a jövőnk szempontjából. Ha ilyen ütemben folyik a felhasználás, a gallium, a lítium, a mangán 2060 környékére elfogy. A földtörténet teljes szakaszában létrehozott anyagok mindig lesznek, de nem biztos, hogy olyan mennyiségben és körülmények között, hogy gazdaságos legyen a kinyerése.
A fogyasztói társadalomra jellemző túlfogyasztásból kell visszavenni annak érdekében, hogy homo shopiensből homo sapienssé válhassunk. Nem elegendő elektromos autót vásárolni, a tengerparti nyaraláson a koktélt szívószál nélkül fogyasztani, majd ünnepelni magunkat, hogy milyen zöldek vagyunk. A jövő az anyag átgondolt, célszerű felhasználásában van. A rövid élettartamú fogyasztási cikkek helyett sokáig használhatót kell gyártani, amit csere helyett meg lehet javíttatni és a még jó ruhadarabokat sem kell pusztán azért eldobni, mert az idén más szín a divat. A tudatos magatartásunk hozzájárul ahhoz, hogy Földünk élhető hely maradjon.
Leave a Reply