A hétköznapok mindennapos kelléke a fényképezőgép és az okostelefon. Az emberek végzettségtől függetlenül tartalomgyártóvá, ez esetben képkészítővé válnak. Nem fotóssá, mert a kettő között nagy a különbség. Míg a képkészítő találomra lő, a fotós megtervezi a képet. Szerencsére van átmenet a fogalmi kategóriák között. Az Ajkai Fotóklub a határok elmosására öt alkalmas tanfolyamot hirdetett lelkes amatőröknek.
A Városi Múzeum zsúfolásig telt nagytermében tartották az első foglalkozást pénteken, ahol Tihanyi György, a Fotóklub elnöke beszélt a jelenlévőknek a fényképezés alapismereteiről, művészeti hátteréről és a különféle stílusokról.
Fényképekkel fűszerezett előadásából minden jelenlévő számára nyilvánvalóvá vált, hogy a fotózás művészet, ahol a mulandó pillanatok megragadása és hangulatokkal vagy érzelmekkel teli visszaadása a cél. A fényképész megörökíti az élményt, akárcsak régen a festők. A szépség pedig a képek harmóniájában rejlik, de a megfelelő kompozíciók megtalálásához tudatosságra és kreativitásra van szükség. Minden más tanulható. Például, hogy mit sugároznak az egyes színek, vagy mik a hobbi fényképész gépének korlátai.
A Fotóklub elnöke arra is rávilágított az izgalmas tanácsokat, ám kevésbé tudományos alapismereteket tartalmazó összefoglalójában, hogy sok alaphibát könnyedén kiküszöbölhetnek a fotózás iránt érdeklődők némi odafigyeléssel. Többek között probléma, hogy a horizontot nem állítják be vízszintesen, ezért a képről „kifolyik” a víz, vagy életlen a fotó, mert nem exponált rá megfelelően a készítője. Gyakori hiba az is, hogy nem kívánatos tárgy vagy személy – például radiátoron száradó zokni, kuka, esetleg egy bámészkodó idegen – marad a fénykép hátterében, ami elcsúfítja a legjobban sikerült pillanatokat is. Esetleg sötétek a profilok, netán túl nagynak látszanak az egyes testrészek. Mindezek megelőzhetőek, ha körültekintő a fénykép készítője. Ám az sem hátrány, ha beszerez egy mini állványt, amivel mozdulatlanná teszi a befogadás pillanatában a látványt. Sőt fontos, hogy tudja a fotókat utólagosan korrigálni. Manapság az alapvetőbb javítások ugyanis teljesen elfogadottak a kép elkészülte után is.
Az első fényképezők idejében nem voltak ilyen pótlehetőségek, akkoriban minden pillanatot ténylegesen egyszeriként és megismételhetetlenként tartottak számon az emberek. Ennek részben a fotók drágasága volt az oka, másrészt a technika sebessége korlátozta az alkotás folyamatát. A portrékon és csoportképeken például azért nem mosolyogtak soha az alanyok, mert az exponálás több percig is eltarthatott, annyi időn keresztül pedig nem lehetett egyfolytában vidám arcot vágni.
Fotó: Györkös
Leave a Reply