“Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.” (Juhász Gyula: Karácsony felé)

Kedves Nyugdíjasok, Szépkorúak, Idősek!

Karácsony közeledtével egyre inkább szükségét érezzük annak, hogy közösségben legyünk, hogy élményeket, örömöket, felvillanyozó pillanatokat élhessünk át együtt, mielőtt az ünnepet a családunk körében töltenénk. Így volt ez eddig, november végétől már nyüzsgő volt az élet a klubokban, mindenki készült az utolsó együttlétre meglepetéssel, műsorral, hogy aztán egy nagy közös karácsonyi ünnepségen zárjuk az évet. Apró ajándékokat készítettünk a műsorban szereplő diákoknak, kreatív alkotó foglalkozáson ötleteltünk, milyen dekoráció tenné egyedivé az ünnepi asztalt. Sztorizgattunk, vidám hangulatban készülődtünk a karácsonyra, hangversenyeken, adventi rendezvényeken találkoztunk, gyűjtöttük a díszeket a közös karácsonyfára, sütöttünk mézeskalácsot, csereberéltük a recepteket. Ez most mindenkinek nagyon hiányzik. Valahogy nem sikerül betölteni azt az űrt, amit a vírushelyzet okozott, és azt, hogy minden megváltozott, nem tudunk felszabadultan együtt lenni. Csendben és alattomosan bekúszott a mindennapokba az aggódás. November elejéig mindenki reménykedett, bízott abban, hogy nem lesz rosszabb a helyzet, de nem így lett.

Nyáron még tudtunk egy kicsit töltekezni, kirándulásokat is szerveztek a bátrabbak, az Orgona Nyugdíjas Klub a Jeli arborétumban járt májusban, az Egészségügyi Nyugdíjas Klub tagjai a padragi levendula szüreten vettek részt, és városismereti sétákat szerveztek. Az Önkormányzati klub a Szajki-tavakhoz utazott, fát ültettek a városban. A Jószerencsét klub a padragkúti Bányakert fejlesztésének lehetőségeit kutatva mozgósította a tagokat a Nyugdíjas Baráti Körrel karöltve. Sokan csak a kirándulóhelyeken, parkokban találkoztak egymással, hogy megóvják egymás egészségét. A VGV klub tagjai a Csónakázó-tó szigetén gyűltek össze, és elmefrissítő játékokkal töltötték a legmelegebb hónapokat. A Harmónia klub egészségnapot szervezett, amikor az immunerősítésre helyezték a hangsúlyt. A Pedagógus klub a Városi Múzeum falai között bújt el a világ elől, itt találkoztak havonta. Minden klub fegyelmezetten kezelte a megváltozott helyzetet. Abban is mindenki egyetértett, hogy most is az összefogás ereje nyilvánul meg a szabályok betartásában. Milyen világ az, ahol maszkban és távolságot tartva lehet csak kommunikálni egymással, tettétek fel a kérdést jogosan. Senki sem hitte, hogy erre az egész év rámegy…..Mégis, most itt állunk karácsony előtt, a hónapok óta tartó kényszerű elszigeteltségben, és semmit nem pótol az online jelenlét, mert nem erre van szükségünk.

A közös rendezvények örömére, hangulatára, a feltöltődés, ünnepvárás pillanataira emlékezzetek most vissza. Arra, hogy tavaly ötszázan figyeltük meghatódva a Tündérkelepelők ünnepi műsorát, az Orgona Nyugdíjas Klub tagjainak gyertyás táncát. Idén egy másik klub következett volna a karácsonyi műsorban, aki ugyanilyen lelkesedéssel készült volna elkápráztatni benneteket, mert mindig van új és jó ötlet, mindig van még egy lépéssel tovább, mindig van egy kicsivel több öröm és meghittség. A közösség ereje ebben van, hogy mire eljutunk ezekhez az ünnepi alkalmakhoz már sok helyütt megtörtént a csoda. A klubok saját eseményein, az általatok patronált Idősek Otthonában, az egészségük megromlása óta otthonba kényszerült társatok betegágyánál, a magukra maradt időseknél, mikor meglátogattátok őket. A segítségnyújtás, a hátrányos helyzetűek felkarolása nektek olyan természetes, mint a levegővétel. Szinte látlak most benneteket, ahogy azon munkálkodtok, hogyan tudnátok ezt a pici örömcsomagot most eljuttatni mindazokhoz, akiknek ez is hatalmas dolog. Örülök, hogy ilyen erő és elszántság hajt benneteket most is, és abban bízom, hogy legalább tavasszal újra döccen egyet az idő fogaskereke, és megrázzuk magunkat, mintha hosszú álomból ébrednénk. Varázsütésre hagyjuk majd magunk mögött ezt az időszakot, és újra felszabadultan megölelhetjük egymást.

Kívánom mindenkinek, hogy boldog legyen a karácsonya, egészséges családtagok üljék körül az asztalt, és le tudjuk vetni a kényszerű aggodalmat, mely hosszú ideje átszövi a mindennapokat. Az ünnep legyen varázslatos, meghitt, lélekemelő.

Csitáry- Hock Tamás szavaival: „A fa alatt állok. És a legszebb karácsonyi gondolatot akarom megfogalmazni. Amilyet még soha. Amilyet még soha senki, amilyet még én sem. Keresem a szavakat, mondatokat. Ki tudja már, mennyi jutott eszembe… és mégsem. Nem tudom megírni. A legszebbet nem lehet. Nem, mert a legszebb gondolat nem is gondolat. Nem betű, nem szó, nem mondat. A legszebb gondolat valóság. Csodás szemekkel, szépséges arccal, gyönyörű lélekkel. Leírhatatlanul.”

Ezt a mennyei érzést kívánom mindenkinek sok szeretettel az „Életet az éveknek” Ajkai Nyugdíjas Klubok Egyesülete elnöksége nevében:

Vallerné Horváth Andrea, az egyesület elnöke

Comments

comments