Gyakran látni embereket kosarakkal, szatyrokkal a Városligetben, miközben gyűjtenek valamit. Gombát, pitypangot, gyógynövényeket, de még sóskát is lehet találni itt. Annak ellenére, hogy a sóska könnyen, egyszerű módszerekkel termeszthető, a mezei változata népszerűbb a gazdag vitamin-, jelentős kálium-, kalcium-, foszfor-, nátrium-, klorofill- és vastartalma miatt. Márciustól egészen késő őszig sokan keresik és szedik ezeket a növényeket.
A sóska (Rumex acetosa) a keserűfűfélék családjába tartozó, évelő, lágyszárú növény. Savanykás íze miatt sokan kedvelik. A termesztésben három faja ismert. A kerti sóska (Rumex acetosa L.), az angol sóska (Rumex patientia L.) és a francia sóska (Rumex scututus L.) amelyek abban különböznek a közönséges sóskától, hogy jobb a télállóságuk így, gyakorlatilag egész télen át szedhetők. Ízben a francia egészen savanyú, míg az angol sóska kellemesebb, lágyabb ízű. Táplálkozás szempontjából mindnek az a legnagyobb értéke, hogy jól tűrik a hideget, így a tél elmúltával igen korán szedhetők. A sóskafélék szinte az első vitaminforrásaink lehetnek. Viszonylag nagy a C-vitamin-tartalmuk, és az emberi szervezet számára fontos ásványi sókat tartalmaznak.
Magas gyümölcssav tartalmuk következtében kedvező az étrendi, továbbá frissítő és élénkítő hatásuk. Van, ahol fűszernövényként tartják számon őket.
A mezei sóska annak köszönheti népszerűségét, hogy sokan gyógynövényként használják. A leveléből és gyökereiből készített főzetek és tinktúrák évszázadok óta használatosak a hagyományos gyógyászatban. A népi gyógyászat szerint a sóska segíthet a gyomor- és emésztési problémák, valamint a vérszegénység kezelésében. A növényt gyakran használják vízhajtóként és vértisztítóként is. Leginkább savanyú réti talajokon fordul elő, főként álló- és folyóvizek környezetében lelhetünk rá. Intenzív növekedésű. Minél többször szedjük, annál gyorsabban nő.
Minden sóska hosszú, vékony levelekkel rendelkezik, amelyek a középen vágott levélhez hasonlóan két részre oszlanak. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy tényleg sóskát találtunk-e, akkor mindig figyeljük meg a növény tövét. Ha az lándzsa végű, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nem kevertük össze más növénnyel.
Érdekesség, hogy ha megkérdezünk embereket milyen ételeket ismernek sóskából, szinte mindenki csak a főzeléket, és a mártást említi. Pedig számtalan más ízzel keverve vagy akár pitébe vagy palacsintába keverve is jól hasznosítható. Sok nagymama készít zöld palacsintát az unokáinak. A különleges színnel játékosan lehet rávenni a gyerekeket, hogy egészségesen táplálkozzanak.
A legtöbb embert a jellegzetes savanyú íz tartja vissza a fogyasztástól. Ezt a benne található oxálsavnak köszönheti a növény. Ennek okán a háziasszonyok tejet adnak az ételhez, ami csökkenti ezt a negatív hatást.
Végezetül álljon itt egy zöld palacsinta recept: abáljunk, azaz forráspont alatt főzzünk puhára egy marék sóskalevelet. Nyomkodjuk jól ki a levét és turmixoljuk simára. Készítsünk egy palacsinta alapot. Simára keverjük a lisztet a tejjel, a tojásokkal és 1/4 kávéskanál sóval, majd hozzáadjuk a sóskapürét, és fél órát pihentetjük. Sütés után tejföllel, sajttal vagy füstölt szalonnával kínáljuk.
Leave a Reply