Az Andrásokat november 30-án köszöntöttük, ami Szent András apostol ünnepe. A népi kalendáriumban ennek kapcsán a november hónapot is Szent András hava néven illették. A régi gazdák a gazdasági év zárásaként tartották számon ezt a napot. A szántóföldekről ilyenkor takarították be az utolsó terményeket és ilyenkor értek véget a mezei munkák is.
A tavasztól őszig szabadban, a falutól távolabb, kint legeltetett jószágokat is (szarvasmarha, disznó, vagy juh) ilyenkor hajtották be. A behajtáshoz ünnepi mozzanatok is társultak. A pásztorok napokig tartó mulatságot rendeztek, ekkor fogadták föl őket a következő esztendőre, akárcsak a cselédeket.
Elődeink mindent a természet megfigyelése alapján tettek, hiszen az őszi hónapok közül általában ez a hónap a legködösebb és a legcsapadékosabb. Az első hó is november vége felé szokott leesni. A mai felgyorsult világban a fagyok beállta előttig nem áll meg a munka, és a veteményes kertekben is számos elintéznivaló vár még ránk. A betakarítás a legfontosabb ilyentájt, de a jövő évi termelést megelőlegező teendők sem elhanyagolhatók. Ha az idő engedi, folytathatjuk az ásást. Ha még nem tettük meg, itt az ideje elültetni az őszi fokhagymát is. A hideg tulajdonképpen jót tesz neki, elősegíti a későbbi növekedését.
A fokhagyma nem szereti a nedvességet, ezért, ha a talaj tömött és tartja a vizet, fúrjunk egy lyukat a földbe. A lyuk aljára tegyünk 2 cm-nyi vastag homokréteget, majd helyezzük a fokhagymagerezdet a homokrétegre és fedjük be. Ezzel távol tartjuk a felesleges vizet, és megelőzzük a rothadást. A lóbabot is most kell elültetni, ha korai termést szeretnénk jövőre.
Az ültetési szezon fák és cserjék esetében egészen a tartós fagyok beálltáig tart, így aki gyümölcsfát szeretne jövőre a kertjében, az még nem késett el vele. Ültetés után ne öntözzük be őket, de kupacoljuk fel a talajt a tövüknél, hogy megvédjük a gyökeret a fagytól. Örökzöldeket már ne ültessünk, fagyérzékenységük miatt. A faültetés mellett ilyenkor a legideálisabb túlesni a nem kívánt fák szanálásán is. Favágásra okot adhat, ha az adott példány elöregedett, veszélyessé vált, vagy menthetetlenül beteg.
Takarítsuk be és tároljuk a répát, a zellert és a céklát. A télre kint maradó salátát fátyolfóliával, vagy rőzsével takarjuk be. A kínai kel és a cikória elviselik a kisebb fagyokat is. A kelkáposztát és a kelbimbót takarjuk be, ezekből télen is bármikor tudunk fogyasztani, ahogyan a tormából is. Utóbbiból csak annyit ássunk ki, amennyit rögtön felhasználunk. Takarást igényel még a földben lévő póréhagyma is. A szabadban is átteleltethető a madársaláta, a spenót, a cikóriasaláta, a mángold, illetve a téli hagyma legtöbb fajtája.
A kerti feladatok mellett ügyeljünk arra is, hogy munkánk végeztével pakoljuk el az eszközeinket. A gereblyét, kapát, ásót, vasvillát és társaikat tisztítsuk meg, száradás után esetleg olajozzuk be, majd tegyük azokat fedett helyre, ahol nem lesznek útban tavaszig, és nem éri őket nedvesség. A téli munkálatok másik fontos része a gépek karbantartása. Sok gazda a szezon után nem nyúl hozzá a permetezőgépekhez, pedig nagyon lényeges lépés, hogy a tavaszi munkakezdés érdekében hibamentesen, kijavított állapotban tároljuk a gépet. Végezetül ne felejtsük a kerti csapot bebugyolálni a fagyok elől, és minden olyan víztározót kiüríteni, amiben kárt tehet a hideg tél.
Leave a Reply