Két, figyelemre méltó levelet kaptam az elmúlt néhány napban. Mindkettő a Nemzeti Együttműködés Rendszere nevében íródott. Az egyik név nélkül, a másik névvel, aláírással. A névtelen levéllel talán nem is kellene foglalkozni, hiszen olyan időket idéz, amilyeneken már túl vagyunk és amilyenek lehet, hogy még előttünk állnak. A névtelen “egy ajkai polgár” azt veti a szememre, hogy a város felét szembeköptem “Hopemezőlázárhely” című írásommal. A levél szerzője egyszerű számtant lát abban, hogy négy éve ennyien és ennyien szavaztak a Fideszre, tehát… Mintha nem történt volna azóta semmi. Nem derült volna ki a miniszterelnökig vezető szálakkal rendelkező Elios ügy, nem költött volna a kormány 22 milliárdot (nem létező) migráns áradat elleni gyűlöletkeltésre, nem hallanánk napról napra új disznóságokat (néha szó szerint!) kormányzó pártok háza tájáról. Mintha nem fogadott volna el Semjén Zsolt több milliós ajándékot, amit “elfelejtett” vagyonnyilatkozatában feltüntetni. Mintha nem törvényesült volna nálunk a korrupció, amiért már nem csak Európa, hanem szinte az egész civilizált világ sajtója a magyarok ellen kelt hangulatot.
Attól, hogy az Ajkai Szó városi lap, még nem kell szócsövévé válnia az Orbán-hívők hadának, van nekik elegendő fórumuk a megyei napilapok és a királyi televízió, illetve rádió csatornáin, talán több is, mint indokolt lenne.
Orbán Viktor kimondottan lojális média és hozzá hű újgazdag réteg megteremtésére törekszik. Az EU-s pályázatokon nem a hozzáértők, a felkészültek nyernek, hanem a haverok, a Fidesz-közeli gazdasági társaságok. Ez a korrupció szótári alakja. A veszélyes az egészben az, hogy ehhez a velejéig erkölcstelen rendszerhez igazítják a jogszabályokat, hogy a legfőbb ügyész is nyugodtan alhasson. Ma már a bíróság is kimondta, hogy a kampányban hazudni (valótlan tényt állítani) is szabad. Hol a határ? Hol vannak ilyenkor a keresztény hívő emberek? Hol van a bűn tagadása? Hol van az erkölcsi igazság utáni vágy? Kétezer éves kultúrát lábbal tiporni szabad?
Megértem az “egy ajkai polgár” felháborodását, de egyet nem értek vele. Most még nem kötelező. Véleményét szemellenzősnek tartom és nem sért meg, ha ő is így lát engem. Kvittek vagyunk.
A másik levél a Fidesz 3. számú választókerületi országgyűlési jelöltjétől, Fenyvesi Zoltántól érkezett. Vele volt egy megbeszélt stúdióbeszélgetésünk, amit ő az utolsó pillanatban lemondott. Indoklása szerint az ajkai polgármesterhez köthető médiától nem várhat el objektivitást. Olcsó poén, de visszakérdezek: manapság kitől várhat el az ember objektivitást? Az M1 híradójától, amelynek hírigazgatója papírral rendelkezik arról, hogy hírhamisító? A kilóra megvett ATV-től? A híreket elhallgató és nem közlő MTI-től? A Riposttól? A TV2-től? A Magyar Időktől? A Magyar Rádiótól?
Ma már minden médiumnak megvan a saját törzsközönsége és sok helyen az emberek dönthetnek is arról, hogy mit néznek, mit hallgatnak. De sok helyen – objektív okok miatt – nem dönthetnek erről. Ahová csak a megyei sajtó jut el, ott könnyű formálni a közvéleményt. Nincs pluralitás, nincs objektivitás.
Fenyvesi Zoltán az Ajkai Szóban megjelent konzultációt is a szememre hányja. Talán nem ismeri Krisztusnak azt a mondatát, hogy “aki kardot ránt, az kard által vész”? Nem veszi észre, hogy nem lenne most ajkai konzultáció, ha a kormány korábban nem “ránt kardot”, abban a hiszemben, hogy másnak ilyen úgy sincs. Most meglepődik, hogy mégis van?
Levelének az a kitétele is kétkedést ébreszt bennem, hogy az ő dolga megoldani az emberek problémáit és nem “tetézni azokat”. Lett volna alkalma a Terület- és Településfejlesztési Operatív program keretében megoldani számos problémát, de ő nem tette azt. Most azzal kérkedik, hogy a “nép között jár”, hogy személyesen győződjön meg a fennálló gondokról. Ez a népképviseleti rendszer tagadásának is beillik. Az, hogy nem áll szóba az ajkaiak választott képviselőivel (akik valóban a “nép között járnak”), akik jól ismerik a gondokat és a megoldásra is lenne receptjük, az egy rosszul értelmezett személyes tőkekovácsolás kísérletének tűnik.
A fenti fejlemények tükrében sajnos az Ajka Televíziónak az a terve is kútba esett, hogy egy asztalhoz ültesse a kormánypárti képviselő jelöltet és az ellenzéki jelölteket. Az objektivitás jegyében.
Lékó Sándor
Leave a Reply