Az ajkai zeneiskola 18 év után az idei tanévtől végre önálló intézményként működik tovább és több mint 50 éves fennállása óta nevet is választhatott magának: mostantól Kocsár Miklós Zeneiskola és Alapfokú Művészeti Iskolaként működik tovább.
Az 1965 szeptemberében alapított ajkai zeneiskola eddigi története közel sem volt zökkenőmentes. Az első 13 év alatt 7 alkalommal költözött az intézmény, 1977-ben megkapta mostani helyét a Városliget területén, ahol 4 épületben kezdődött meg a tanítás, majd 1984-ben elkészült az 5. épület is. Folyamatosan épült, szépült, sok családias intézményhez hasonlóan, legtöbbször az ott tanító pedagógusok és az ott tanuló diákok, valamint szüleik segítségével, támogatásával.
Az évek alatt folyamatos nehézségekkel kellett megküzdeniük, hol a diákok létszáma volt alacsonyabb a vártnál, hol a támogatások, fejlesztések várattak magukra. 2000-ben létrejött az Ajkai Zeneiskoláért Alapítvány, mely azóta is támogatja az intézményi és a szakmai munkát. 2004-ben, 42 év után a zeneiskola elveszítette önállóságát. Először az Eötvös iskola, majd a Bródy Imre Gimnázium tagintézménye lett. 2018-ban merült fel a gondolat, szeretnének újra önálló intézményként működni, melyhez minden segítséget és támogatást meg is kaptak a fenntartó Pápai Tankerületi Központ igazgatójától, Egyházi Andreától.
2021 tavaszán megérkezett a minisztériumból a határozat: a 2021/2022-es tanévet már önálló, tiszta profilú zeneiskolaként kezdheti meg az intézmény. A pedagógusok Kocsár Miklós zeneszerzőt választották névadójuknak, aki a XX. századi nagy magyar kórushagyomány örökségének egyik legméltóbb képviselője. Művei között oratóriumokat, kórusműveket, dalokat, különböző hangszerre írt kamara- és zenekari darabokat, szimfonikus és versenyműveket, valamint pedagógiai műveket egyaránt találni.
A hivatalos névadó ünnepséget október 21-én tartották, melyen részt vett Kocsár Miklósné Herboly Ildikó, artisjus díjas karnagy, zenepedagógus, Kocsár Balázs, a Magyar Állami Operaház főzeneigazgatója, karmestere, Kocsár Benedek, a zeneszerző unokája. A meghívott vendégek között voltak az intézmény korábbi vezetői, egykori tanárai és diákjai is.
Az ünnepségen elsőként Szücs Krisztián, a zeneiskola jelenlegi igazgatója köszöntötte a megjelenteket, majd Kanyárné Grünvald Petra ismertette a zeneiskola több mint 5 évtizedes múltját.
A diákok és tanáraik ünnepi hangversennyel készültek: névadójuk darabjaiból állt össze egy koncert, különböző hangszereken és a legszebben szóló hangszeren, az énekhangon. Az iskola frissen alakult gyermekkórusa és a tanárokból összeálló női kar műsora meggyőzte a jelenlévőket névadójuk iránti elkötelezettségükről.
„Egy egészen kivételes pillanatot élünk mi most meg”- mondta Kocsár Balázs meghatottan, majd megköszönte, hogy a zeneiskola kollektívája így ismerte el édesapja zeneszerzői munkásságát. És bár az utódok felelőssége, hogy a zenei örökséget méltó helyére emeljék, azért is nagy öröm a család számára, hogy nem ők keresték meg a zeneiskolát, hanem épp ellenkezőleg: a zeneiskola tantestülete kereste meg őket, hogy az országban elsőként vehessék fel, mint közintézmény, Kocsár Miklós nevét, akinek tiszteletére egy fát is elültettek a zeneiskola udvarán.
Kocsár Miklósné Herboly Ildikó is nagy szeretettel érkezett, több tucat kottát hozott ajándékba magával, és mint mondta, az Ajkán töltött délután teljes mértékben meggyőzte arról, jó helyre kerül férje szellemi öröksége. A tantestület nemcsak remek zenészekből áll, egy erős, összetartó közösséget alkotnak.
Nem is lehet máshogy együtt muzsikálni, csak ha elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen. Egymás tisztelete, megbecsülése és a zene iránti hihetetlen elköteleződés, ami nélkül nem ünnepelhettek volna.
NéNo
Leave a Reply