Túlcsordultak az érzelmek a II. Hanghullám országos tehetségkutató verseny döntőjében május 14-én, ahol a köszönömök és a hála szólamai mellett a sokszínűség, valamint a népek dallamai kísérték végig a már- már végletekig meghatott és lehengerelt közönséget. Közhelyesen hangzik, mégis igaz: senki sem távozott üres kézzel/szívvel a rendezvényről.
A tizenöt döntős izgalommal, mégis egyre türelmetlenebbül várta a nagyszabású show kezdetét. Az öltözőkben a fellépő ruhák és a hajlakk gőzök jártak táncot, az előtérben a közönség gyülekezett. Mivel szinte strandidő volt aznap, így az eladott jegyek ellenére is kevesen érkeztek a Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidő Központhoz a kezdésre, pedig a tehetségeket érdemes volt ismét megnézni, mert kitettek önmagukért az estig tartó több órás műsorfolyamban csakúgy, mint a szervezők és a zsűri. (Aki lemaradt a programról, az visszanézheti a www.facebook.com/ajkaiszo oldalon a videók fülre kattintva).
Kettő után nem sokkal lépett a színpadra a két műsorvezető, Rejtőné Csizmadia Márta és Csordásné Rejtő Anett. A lányok ezúttal estélyiben vonultak a rivaldafénybe, megadva az esemény rangját és presztízsét, hangsúlyozva, hogy aki ideáig eljutott, az bizony már tényleg nyert, hiszen a döntő már nem feltétlen verseny (persze azért az is), hanem jutalom az előadóknak és a közönségnek egyaránt.
Az Eurovíziós Dalfesztivál kapcsán, vagy attól függetlenül Ajkán is a sokszínűséget ünnepelték a jelenlévők, ugyanis magyar, kubai, angol és francia produkciókat is bemutattak az énekesek, így a hazai tájaktól, egész a távoli kultúrákig és legendákig kalandozhatott a publikum a dallamok és érzések segítségével. Minden tehetség két dallal készült, amit az immár hattagú zsűri (Abaházi Csaba műsorvezető, Beck Zoltán énekes, Szücs Krisztián dalszerző, Kiss Kamilka énektanár, Szászik Melinda, zenetanár és Borvári László dalszövegíró) látott el apró széljegyzetekkel, kritikákkal, vagy éppen örömkönnyekkel.
A délután egy meglepetés fellépéssel indult, amit Csordás Máté prezentált a jelenlévőknek. Az ajkai származású ifjú előadó négy éve az első Hanghullámban mutatta meg magát először, azóta pedig sikert sikerre halmoz. Szerepelt az Ének Iskolájában, jelenleg pedig a veszprémi Pefőfi Színház több darabjában láthatja a közönség. Máté a dalt követően elárulta, hogy azért nem indult a mostani Hanghullámon, mert nem érezte volna fairnak a többiekkel szemben.
Felvezetője után a Rajbizli robbantotta az energiabombákat egy Vad Fruttik, valamint egy saját szerzeménnyel. A zenekar rajongótábora mindent megtett – még egyen pólóba is bújtak –, így sikításból, ovációból, füttyögésből és tapsból sem volt hiány a produkció végére. A zsűri is értékelte a nyakkendős, alternatív vonalat, hangsúlyozva, hogy jó volt látni az együttes fejlődését a hónapok alatt, ugyanis sztár zenekar lehet belőlük, főleg ha egyetlen lánytagjukat is merik hangsúlyozni.
Következőnek Víg Orsolya eresztette szabadjára a drámaiságot egy francia dallal, egyszemélyes, instant varázst hozva a terembe. Másodjára már magyarul énekelt, de a karakteres hang és figura megmaradt.
Gráncsa Ferencnek szinte színpadra sem kellett lépnie, ugyanis előre is lenyűgözte a közönséget, már a neve említésekor hatalmas tapsot kapott. A korábbi produkcióra visszagondolva mindenki izgatottan várta, mivel rukkol elő a székelykeresztúri srác most. Csalódnia senkinek sem kellett, hiszen két kultikus magyar számmal (Révész-Presser Vigyázz a madárra és LGT- Egy elfelejtett szó) érkezett. Lúdbőrözés és életszeretet. Furcsa kombináció, de a dalok alatt sokan érezhették ugyanezt a közönség soraiból, valószínűleg ez is hozzájárult, hogy vastapsot kapott.
Utána a rock and roll forróvérű világába csábított kockás szoknyában, igencsak bohéman Sinka Tünde. Ebben a produkcióban a fiatalos vadságé, a második dalában pedig a kiöntött szíveké és a belső ragyogásé volt a főszerep, ugyanis a Piramis: Ha volna két életem című klasszikusával mindenkit a magasba emelt. Szó szerint ég és föld volt a két szám stílusa és mondanivalója között.
Zab Johanna Sinka Tündéhez hasonlóan választott dalokat, hogy megmutathassa több oldalát. Egy komolyt, meg egy tinisztárosat énekelt, így a pimaszság és a játék egy felnőtté váló nő gondolataival párbajozott a két produkciót összehasonlítva. Olyan volt, mint egy gyors ritmusú teniszmeccs.
Apropó rítmus, Majercsik Lili esetében a dinamikáé volt a főszerep. Egy Katy Perry slágerrel kezdett, majd csakhogy meglepődjön a zsűri és a közönség Stevie Wonderrel fejezte be a második produkciót, egészen a harlemi utcákra fújva a fel sem ocsúdó publikumot. Jó ötlet volt hozzá az arany kapucnis felső, arany cipővel. Csak úgy szikrázott az energia körülötte.
Nem úgy, mint Iván Annánál és Szűcs Tamásnál, akik a „gyermeki” energiát inkább már izgalmas vonzalomra cserélték. Első számukban ők is a rock and roll világába sodorták a nézőket, akárcsak Sinka Tünde. Méghozzá ugyanazzal a dallal, majd egy bárba illő performance-ot adtak elő, amit az ember szívesen hallgatna baráti társaságban esténként. Hirschl Laura nagyívet énekelt, maximálisan kihasználva hangi adottságait, ám mégis ártatlan és tiszta maradt az előadott dallamok alatt is, megőrizve törékenységét.
Törékenység ide, vagy oda Ignácz Péter leénekelte a közönség fejét a maga tizenhárom évével. Pécsről jött és egyből egy funky buliba cibálta a jelenlévőket, ahol nincs más csak pálmafák, felszabadultság és öröm. Michael Jackson száma vastapsot hozott neki, érezhetően a véréből szólt a zene. Aztán a magasságból, a mélységbe rántott mindenkit, szinte sírásra ösztönözve a jelenlévőket. A Tavaszi szél című népdalt zongorakísérettel adta elő, így a gyermeki tisztaság és az alázat pillanatok alatt átjárta a szíveket. Egyszerűen hihetetlen volt, ami után a zsűri is csak kereste a méltó szavakat.
Arany Tímea egy lassú és egy bulizósabb számmal hergelte a közönséget. Színes hangszín és egyéni előadásmód keveredett nála, amit a publikum szűnni nem akaró tapssal, a zsűri pedig Világszínvonal! felkiáltással hálált meg.
A mezőny legszínesebb jelensége Taylor Sol Nadia Alina volt, aki első dalában Amerikába, második produkciójával pedig Kubába húzta maga után az ámuló közönséget. Szivárványt hozott az előadott Stormy wheather (viharos idő) ellenére, majd forró hangulatot varázsolt táncával és egzotikus énekével a színpadra. Zseniális, ha valaki már önmagában ennyire sokszínű. Kutasi Lili viszont az egyenes utat szereti, ezért két színházas produkcióval érkezett. A musical az ő irányvonala, így kevésbé mert letérni a már kitaposott ösvényről.
Utána pedig megtörtént ismét a csoda. Ignácz Péter egyszer már kinyitotta a szíveket. Mihálydeák Annamária pedig arra is kész volt, hogy katarzist és szüntelen hidegrázást hozzon zenei kíséret nélkül a terembe. Magyar népdalt énekelt, de olyan profin, mégis egyszerűen, hogy a zsűri állva tapsolt, sokan pedig elsírták magukat az előadás alatt. Minden benne volt a produkcióban, amiért küzdeni, vagy emlékezni érdemes. A múlt, a jelen és a jövő. Annamari hatalmas vastapsot kapott, a sikert mégis szerényen kezelte. Másodjára karcos hanggal adott elő egy popdalt, ám itt is sikerült a saját személyiségét belecsempésznie.
Faluvégi Fanni hozta a formáját. Duplán énekelt nagyot, érzelmeket és lehengerlést, na meg ovációt hagyva maga után.
A Badison ezúttal a hősökre és a legendákra emlékeztette a jelenlévőket, akik sosem halnak meg. Sajátos mixben idézték többek között David Bowie-t, Prince-t és Somló Tamást. Zenéjük mindenkit letarolt, bevonták a közönséget, sőt a férfiúi líra is megmutatkozott. Professzionálisan csatoltak át egyik dalból a másikba, kiemelve a legfelismerhetőbb részleteket, közös élményt teremtve, miközben hirdették, hogy bizony műfaji korlátok nincsenek, csak a zene van.
Ami igaz, hiszen az előadók ugyan más-más stílusban adták elő a dalokat, de mindenhol átcsillogott egy magasabb rendű érzés, hogy még sincs igazán különbség. Csak a ritmus, a lüktetés, a tisztaság és a katarzis létezik.
Jó volt átélni a versenyzőkkel a fellépéseket és közösen izgulni hónapról hónapra a továbbjutókért, hogy végül mindenki gratulálva sétáljon a másikhoz, ellenszenv nélkül, őszinte szuper voltál kiáltással. Ez a történet ilyen volt, pont ezért nem is érhet máshogy véget, mint konfetti esővel, örömkönnyekkel és ölelkezéssel. Na Meg Faluvégi Fannival, aki elnyerte az Ajka Város Önkormányzata által felajánlott 300.000 forintot.
Leave a Reply